Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: A színjáték, a dráma és az epika határkérdései

LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT A középpontos dráma rajzos vázlata: a különböző viszonyok bemutatása adja a dráma lényegét A kétszintes dráma műfaji törvényszerűségei:- A dráma szituációját az a világnézet teremti meg, amely a valóság egészét két világszintből összetettnek látja: a) isteni, túlvilági, ideális, teljes; b) e világi, tökéletlen, javításra szoruló.- A szituáció létrejöttéhez az alakok közötti viszonyok megváltozását előidéző mozzanat is hozzájárulhat, de elegendő adott esetben a világnézet két szintjének egymásra való konkrét vonatkoztatása.- A dráma cselekménye, eseményeinek menete egyenlő azoknak a cselekvé­seknek a bemutatásával, amelyekkel az ember megvalósítja vagy legyűri a má­sodik szintről érkező dinamizmusokat.- Az egyes alakok azáltal jellemződnek, hogy a második szint milyen tartalmú és jellegű dinamizmusait testesítik meg vagy valósítják meg. Ide sorolhatók a Szentivánéji álom, Ahogy tetszik, Macbeth (Shakespeare); Csongor és Tünde (Vörösmarty); Az ember tragédiája (Madách); Godot-ra várva (Beckett); A kopasz énekesnő (Ionesco); Pisti a vérzivatarban (Örkény) stb. című művek. A kétszintes dráma rajzos vázlata: 2. szint: isteni, túlvilági, magasabbrendű emberi benső illúzió ethosz hamis tudat igazi tudat amoralizmus realitás külvilág 1. szint: e világi, emberi, alacsonyabbrendű 7 fčfszereplčf megtestesíti az adott kor erkölcsi \ fókuszát szabályokat, törvényeket szab a cselekmény a két szint határán játszódik

Next

/
Oldalképek
Tartalom