Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez
Szabadon választott gyakorlatok szökéshez JUANITA Gyenge embernek tartja!... Kazinak — ha jól értettem — a magyarsághoz való hűsége is megkérdőjelezhető. (Felindultan.) Nekem ő azt mesélte, hogy galambpiszokban hasalva, a pókokkal hadakozva egy századeleji molyette napernyővel, a padláson olvasta titokban a nagyanyja még magyar időkből megmaradt halinakötéses könyveit. Akkoriban bizonyára sok házkutatásra került sor. Adósom még egy válasszal: magán olyankor sem vett erőt a félsz? VENDÉG Kíváncsi rá, hogy mikor miért hadakoztam?! Hány pókot öltem meg, vagy hány vöröshangyát?... (Közvetlenebb hangon.) A félelem ellen nem tud védekezni az ember; néha még a poloskacsípéssel szemben is tehetetlenek vagyunk. Magácska, látom, a fogalmak megnevezésétől is lúdbőrzik. Ezért esik nehezemre meggyőzni arról, hogy a legnagyobb rettenet közepette is — legyen az szekus- vagy svábbogár-in- vázió — ki-ki maga dönti el, hogy miképpen viselkedjék. A kiszolgáltatottság nem feltétlenül jelenti a hatalom kiszolgálását is. JUANITA Ne folytassa. Ezek szerint ott tartunk, hogy maguk otthon kétségbe vonták és vonják Kazi megbízhatóságát. (A fiú habozik a válasszal.) Mikor szeszélyes fölényeskedéssel utasította el a magával való tanácskozást, engem a rossz sejtelem nem hagyott nyugodni. S lám!... VENDÉG Engem szinte mindenki tapintatlannak tart. JUANITA Nem vagyok bálványimádó. Csak bátran, fiatalúr. Ami még hátravan, kibírom. VENDÉG (szünet után) Még mindig szereti őt, ugye? JUANITA (kihívóan) Honnan tudja, hogy nem lettem hirtelen magába szerelmes? VENDÉG Ennyi idő alatt? JUANITA Ennyi idő alatt Kazival már javában hancúroztunk. (Más, kérlelő hangon.) Értse meg, nem vagyok többé már a játékszere. (Halkan.) Legfeljebb a testem rabja vagyok. VENDÉG De már nem tenne meg érte mindent. JUANITA Ha életveszélyben volna?... Jól tudom, hogy itt legfeljebb mások lehetnek mellette életveszélyben. (Elgondolkodva.) Remélem, maga nem tartozik közéjük. (Könnyedén.) A vakbelét még otthon kivétette; mi más veszély fenyegetné őt e békés, keringőző múltú városban?! VENDÉG Azt is elmesélte magának, hogy hol vették ki a vakbelét? JUANITA Valahol a Regátban. Protekciós úton a központi bizottsági elvtársak klinikáján. Jót nevettem rajta... Elmondott mindent, egyik-másik jelenetet még el is játszott. Arról is tudok, hogyan akaszkodott rá az a parasztfáta. VENDÉG Zorina!... Eljátszotta hát — a saját forgatókönyve szerint. JUANITA Miért? Nem igaz, hogy a kibuktatandó funkcionáriusokat gúnyoló humoreszkjei miatt el kellett tűnnie szem elől? S úgy került árra a román vidékre...? VENDÉG Tejbekásaízű, diétás sztori. Kérdezze meg tőle: akkoriban hány son- kakonzervet evett meg naponta? JUANITA Maga amatőr művész, ha jól tudom. Hogyan rendezné meg azt a történetet? (Váratlanul.) Akarja, hogy behívjam Kazit?
