Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

LÁSZLÓFFY CSABA VENDÉG (megütközve) Úgy emlékszem, azzal fogadott, hogy Kazimir lóverseny ­re ment a maga édesapjával. JUANITA Szó volt róla...de úgy látszik, erős volt a gin. Kazi ugyanis nem ás­ványvízzel, hanem altatóval "hígította". VENDÉG Ha fölébred, el ne mulassza feltenni neki azt a kérdést. JUANITA Annyira siet? Tulajdonképpen mit akart elérni Kazinál? VENDÉG (távolodóban) Öt szerettem volna elérni. A nővére Kézdivásárhelyen nem tudta pontosan, hogy hol tartózkodik. JUANITA Üzent neki valamit? Az anyjával kapcsolatban?! VENDÉG Igen. 21-én temetik... A hírnök alkésett? JUANITA A táviratban csak az állt, hogy meghalt. VENDÉG így hát az én szerepem mégsem... JUANITA (az ajtó már becsukódott; Kazira gondol) Mégis. 2. KAZIMIR Én képtelen voltam lemondani a sonkakonzervről; ő bebeszélte ma­gának, hogy vegetáriánus. Melyikünk vétett vajon nagyobbat az em­beri méltóság és jólét ideálja ellen? J'UANITA (fagyosan) Kihűlt a kávéd. KAZIMIR A szabadság mindig viszonylagos. Épp Romániában ne lett volna az, ahol az elnyomást mindenki öröknek hitte?! (Csend.) JUANITA (visszafogottan) Arról van szó: hogyan jutottál te hozzá a sonkákon- zervhez, miközben másokat nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is kop­lalásra ítélt a terror... Nem mindegy, ki hogyan élte át a züllésztés, a korrumpálhatóság kísértéseit. KAZIMIR Nem szorítottak helyet nekem a bankettasztalnál. Erre mérget vehetsz. (Epésen.) Hány köztiszteletben megőszült hivatalos személy asszisz­tált csorgó nyállal, alázattal sunyítva a zárolt ételcsodák sütögetésénél, olyanok is, akik az álforradalom után bátran kürtölték vüággá ellen­zékiségüket! Kinek a szemében szálka az én szürkeségem? JUANITA Minek kellett megjátszanod itt a mártírt? KAZIMIR Azért ez túlzás. (Pimaszul.) Meg aztán: valamivel viszonoznom kellett az értem hozott áldozatot. JUANITA Túl sokat feltűnősködtél az apus társasága előtt is. Vagy csak pózoltál? KAZIMIR Na és, ha pózoltam! Olyan ez a ház, mint egy rosszhírű kocsma. Apád mutatkozott egyedül illedelmes pincérnek a legelején. (Kissé ironikusan utánozza.) "Talán illetlenség figyelmeztetnem rá a fiatalurat, hogy szíveskedjék kiegyenlíteni a számláját." JUANITA (folytatva a játékot) Majd egy kellemetlen összeszólalkozás után: "Bá­torkodom tudomására hozni, hogy határon túli halandzsára többé nem hitelezünk." KAZIMIR Azt képzeled, hogy könnyű nekem?! JUANITA Igaz is. (Gunyorosan.) Fényre vágytál, s hajdani jó barátaid utánad

Next

/
Oldalképek
Tartalom