Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez
LÁSZLÓFFY CSABA JUANITA Miért, a többi nyugati polgár maga szerint hogyan reagált?! Szükségletté vált — vagy nevezzük divatnak? —, hogy törődjünk a kommunista elnyomásban sínylődőkkel. Különösen az erdélyiekkel, akiket egy fanatikus, őrült elme nem elég, hogy kiéheztetve fogva tart, ráadásul a templomaikat is le akarja rombolni. Nem mindenki belső indíttatásból adakozott. A naiv osztrák vagy svájci polgárt, láthatja, sokszor az olcsó rémhírek tartják stresszben ma is. Miután Kazit megismertem, bevallom, én magam is csak utólag hatódtam meg úgy istenigazában a maguk kálváriájától. VENDÉG Nem szükséges mentegetőznie. JUANITA Maga úgy viselkedik, mintha kívülálló lett volna abban a világban, ahonnan Kazi is érkezett. De világ helyett nyugodtan mondhatnék fertelmet vagy mocsarat is. VENDÉG Mondhat bármit, nem fogom megcáfolni. JUANITA Ezek Kazi kifejezései. Lehet, hogy egy kicsit elvetette a sulykot, hisz nyilván nem szűnt meg ott teljesen az élet, az értelem... Az is lehet, hogy maga különbnek bizonyult, mint a többség. De hát annyira más azért mégsem lehetett. VENDÉG A külsőmről biztosan sok minden leolvasható. Az útlevelem is zöld: messzire elkiabálja, hogy ki vagyok. JUANITA Nem akartam megbántani. Bevallom, őszintén kerestem a találkozást magával, hogy végre megtudhassam az igazat (öngúnnyal) újdonsült mátkámról. Ugye, így mondják odaát? Én is csak egy esendő ember vagyok, aki megértésre vágyik, és meg szeretne érteni másokat is. Sokszor az az érzésem, hogy az egész életünk egy nagy ámítás. Egy kiárusításra váró, becsomagolt semmi! VENDÉG Sok függ a csomagolástól. JUANITA Ennyit már maga is megtanult nálunk. De a többit, a sekélyes, üres önzést nem érdemes eltanulnia. VENDÉG Egyelőre azt tapasztaltam, hogy itt nem lehet lazsálni, különben keményen betartanak az embernek. JUANITA Ettől akartam én Kazit megkímélni, a másfajta szorongásoktól. Őt, aki annyira ki volt szolgáltatva Erdélyben az erőszaknak. Le szerettem volna törölni arcáról a félelem ráncait. (Váratlanul.) Magának nem volt oka félni Ceausescu pribékjeitől?... Én itt is, én mindenütt rettegek az önzéstől, a sivárság rémétől. A véletlen játszik velünk, s mi elveszünk a magunk sivatagában. VENDÉG A mi kollektív létünknek az oktalan félelem az alapja. Más a játékos véletlennek kiszolgáltatva lenni, s más a szervezett gonoszságnak. JUANITA A szorongás, a megpróbáltatások! — Más magyarázatot nem találtam arra, hogy egy ilyen intelligens, magára sokat adó valaki ne legyen képes mértéket tartani az ivásban. (Szépíterii szeretne.) Ritkán rúg be, de ha tovább folytatja, alkoholistává válik. VENDÉG Amint látom, maga sem igen tud ellenállni a jó itókának. JUANITA Én most bánatomban iszom. VENDÉG S ő, úgy gondolja, hogy a boldogságtól kezdett el otthon inni?
