Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - SZIMPÓZIUM - Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében
Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében annyira, hogy niég megrázóbbá teszik ezt a filozofikus prózát, Mórocz Mária önmagát szülő mondatait. A szerző az alkotás problémakörét is érinti, s A: elvetélt c. novellában azzal a helyzettel foglalkozik, amelyben a téma kiválasztásánál a TÉR meghatározhatatlan, az IDŐ csupán a felismeréseket érleli, a SZAVAK pedig csak önmagukról és önmagukért szólnak, nem kapnak értelmet. És amikor az író eleget tesz a választás kihívásának, úgy érzi: "A folyamat összeállt, a részletek elvesztek." Pedig a részletek a szerző műveiben fontos szerepet játszanak, a szerkezet általuk lesz arányos és szabályos, olyan, amelyben az ellentétek is a belső rendet erősítik. Ennek a szándéknak a tudatos megvalósítása persze elsősorban a későbbi művekben érezhető, pl. a Hangtalan beszámoló és az Epilógus cíniű írásokban. Mórocz Mária filmszerű novellákat és elbeszéléseket ír. Képeket helyez egymás mellé, így áll össze a történet, a "kép-regény". Esetenként azonban diafilmként hatnak sorai, olyan diafilmként, amely még a mozgást is állóképeken rögzíti. Szerzőnk persze figyelmes szemlélő, tudja, mikor mit kell és mit szabad kimerevíteni, felfedni, az ellesett pillanatok varázsából közreadni. Észrevétlenül kezeli az optikát. Úgy érzem, hogy akár az Epilógus hőse, ő is "Megpróbál úgy jelen lenni, mint aki nincs jelen.", mert nyugtalanítja őt, ha "jelen van". Alkotói munkájának egyik alaptézisét talán úgy fogalmazhatnánk nieg, hogy semmi seni lehet bizonyos és pontosan meghatározott. így alakul ki aztán az a nagyszerű "niintha-próza", amelyben a tagadószók és a fosztóképzők gyakorisága is a fokozott hiányérzetet indukálja. A megjelent művek számát tekintve Győry Attila áll a képzeletbeli táblázat harmadik helyén. A 88/9-es Szemlében debütált a Megint egy nap, megint egy szám című fiktív naplótöredékkel, amelyről Csanda Gábor 1991 augusztusában a Kísérlet a Győry Attila-próza értelmezésére című tanulmányában a következőket írja: "Csapnivaló, kezdetleges írás, afféle tucat-katonaélmény, rengeteg disszonanciával, motiválatlansággal —- ügyetlen ugrabugra, kapkodás." Ez az írás valóban csak egy stilisztikával ismerkedő diák gyengébb fogalmazása, így azt hiszem, e gondolat további ragozása teljesen fölösleges. Győry csak később csillantja nieg azokat az erényeit, amelyek jellegzetessé teszik írásait. A Győry-novellákban mindig történik valami, töményen zajlik az élet, s bár a szerző általában csupán egyetlen történetet mesél el, a rövid időintervallumokba mégis számtalan cselekményt sűrít, s közben élő, hiteles képeket alkot, mondatainak van ereje. Elemi erő ez, néha úgy érzeni, Győry sincs mindig teljesen tudatában, milyen súlyos egy-egy mondata. Stílusának kialakulását a Lázadás című novella jelzi. Ettől fogva műveiben mindig jelen van a punk életérzés és a jellegzetes punk frazeológia, ám egy idő után kezd kissé unalmassá és zavaróvá válni, hogy novelláinak minden második-harmadik bekezdésében valaki kajás vagy éppen csípi a bulit, valami pedig mindig tarhás, topis, suttyó, nyunnyó esetleg pumaketrecszagú, mert ezáltal az ábrázolt szubkultúra beszűkül, a szerző önmaga szűkíti be. Győry legfontosabb céljainak egyike a meghökkentés, a szokatlan, a különös világ bemutatása, a társadalom megrajzolása a lázadó, dilis punk szemüvegén keresztül érzékelt benyomások alapján. Ennek rendeli alá formai és nyelvi esz
