Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - SZIMPÓZIUM - Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében
Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében 1993. február 20-án az Irodalmi Szemle szerkesztősége a lap fiatal munkatársait látta vendégül, hogy egy "szellemi lakoma" asztalánál elbeszélgessenek pályakezdő prózaíróink alkotásairól és az irodalomkritikánk pangásáról. A beszélgetés anyagát két részben közöljük. F. számunkban a vitaindítókat tesszük közzé. A. Szabó László az Irodalmi Szemle szerkesztője: Sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen már gondolataim összefoglalását megkezdve is problémákkal küszködöm, hiszen mai találkozónkon egy olyan területet szeretnénk bebarangolni, amelyen ez idáig nem sokan jártak előttünk. Pályakezdő irodalmárok műveit elemezni, górcső alá venni nem köny- nyű, sőt kockázatos feladat. Amikor az Irodalmi Szemlében az 1986 márciusától 1991 decemberéig megjelent 71 művet elkezdtem újraolvasni, még magam sent gondoltani, hogy kritikusi fejszém már néhány csapás után kicsorbul, élét veszti. Ugyanakkor nagyot ütni seni merek, nehogy az értékes rész szétforgácsolódjon. Úgy vélem, első lépésként nem lehet feladatunk, hogy az említett alkotások mindegyikét ízekre szedjük és tépjük. Mi fontosabb az elemző szániára? A szerző? A niű? Azt hiszem, a leglényegesebb maga a folyamat, amelynek ezek a fiatal szerzők műveik által aktív részesei lettek, vagyis a szerzők, a művek és az irodalom mint egymásba fonódó elemek láncolata, hiszen egymás nélkül nem létezhetnének, jelenlétükkel feltételezik egymást. Igazából csak ezt érdemes vizsgálni, mert csupán ezáltal viszonyíthatok a művek immár a folyamat elemeiként. Minden irodalmi alkotás számtalan szempontból megítélhető, mégis nehéz a viszonyítás. Értéket csupán értékhez... Ismerős a tétel. Viszont mi lehet a viszo- nvítási alap kezdő szerzők esetében? Ugyanis vakmerő és megalapozatlan törekvés lenne bárkihez is hasonlítani ezeket a fiatal írókat, mert a vizsgált művek jelentős részén érezhető ugyan egy-egy olvasmányélmény, néhány klasszikus mű utóíze vagy éppen némi divathullám hatása, szerzőink mindegyike keresi a személyiségéhez legközelebb álló, leginkább megfelelő kifejezésmódot, amelyet később sajátjává, (csak) rá jellemzővé tehet, de végül is a társadalom és generációjuk jellemző jegyeit viselik magukon mindnyájan. Helyüket keresik a világban, lázadnak, kitöréssel próbálkoznak, szerelemmel veri őket az élet, s :yzhiip fj'zl Hűi
