Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - MŰHELY - N. TÓTH ANIKÓ: „...én Moldova kültüe vagyak”
MŰHELY menünk / ma mind az öcsék szaporán" (Csángu ország). Úgy tűnik, itt az egyszerű román népről beszél, azokról az emberekről, akikkel nap nap után találkozik, testvér módjára békében él, szavaiban nyoma sincs a gyűlöletnek. Ezt az érzelmet mesterségesen szítják, politikai érdekből, olyan emberek, akik csak hírből ismerik a más nemzetiség létét. Ám a versbe beúszik a párt dicsőítése: "...pártunk jó utakand vezet" (nincs keltezés, de sejthetjük, hogy az ötvenes években keletkezhetett), talán kezdeti lelkesedésből, de írathatja vele ezt a kötelező gyakorlat is (a publikálás reményében?), így egy kicsit más a vers végkicsengése. A szülőföld-versek között olvashatjuk a Szabó János címűt, amely Szabófalva névadójáról szól, s a költőnek a csángó történelem iránti érdeklődéséről tanúskodik. A XX. század kültüinek című ciklus egy verses biográfiával kezdődik. "Itt vagyok, felfedem magam, nézzétek sebeim, nincs takargatnivalóm" — hangvétellel. Felmerülnek benne ilyen meglepő sorok: "Nem kyvanak semy szobrot, babir koronát szavamra / Hanem csak io szeker fát es egy kabatat hatamra." Igen mostoha körülmények között élhetett ezek alapján. Az ide sorolt versekben olvashatunk a versek születéséről, Lakatos Demeter költészetről szóló elmélkedéseiről, kortárs "kollégáinak" szóló üzeneteiről. A költő falun érzi jól magát, szinte eggyé olvad a természettel akkor is, amikor verset ír: "A szeghiny csángu verseimet nem írtam iru asztalnál, nyárand irtam széna táblába és szép östékbend, pataknál, és írtam mezü közepibe hűl pacsirta fend inekei, búzának arany kalászait hintászta táblába a szél. Ha minden ki jól meg figyeli verseimbe nincsen harag! halszik jól, patak folyása és érzüdik a széna szag! mért vérseim rnezünd születnek térmi szét birodalmába, mikar a füldis csukaludik a kék égvei a banyhaba." (Tudódtak meg) S hogy miért ír verset? Erről szólnak a következő sorok:
