Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - MŰHELY - N. TÓTH ANIKÓ: „...én Moldova kültüe vagyak”

"...én Moldova kültüe vagyak"

"A vers szülét minta világ úgy mind a napalat a virág! a szív kamaráiba benünk úgy, mind, mindennapi kenerünk! ez a drága kincs ha ne születne életünk, sokval pusztább lene ének vers ha szívhez nem mene szeretet bene, nem mig lene.

...nekünk szárnyakat ad repülni de jó vérset kezdel olvasny! a maii zavaras világba a jó vers lelkünk orvosága"

(A vers!)

Hitvallását így fogalmazza meg:

"Innekem el marat továb szivemben és lelkembe, mért én eben hitem mindig inkáb mind az istenbe"

(Inekeltem)

Nemcsak a táj, a természet fakasztja dalra saját gyönyörűségére, hanem úgy érzi, verseivel a falu népéért cselekszik, megörökíti, felvidítja, megvigasztalja az embereket:

"Moszt is inekelem népet bajait és örömit, vérseimbül a leg szépet Muzám, csak neki kiszit"

(Életembe)

A "rendszerváltást" ilyen megmosolyogtató szavakkal "hiszi" a költészet hatalmával:

"azirt ölterneg a zurakat it a guta,

mert repet tenerekkel irtom én verseket"

(Én a nép kültüe vagyak)