Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - DÉNES GYÖRGY: sorsunk, egyre följebb
DÉNES GYÖRGY sorsunk nem vezethet bennünket józan megfontolás hisz a létünk puszta szerencse szegényes ajándék egy tál lencse mindegy mint gondolod s mint gondolja más a világra jöttét nem muzsikaszóval inkább gyásszal illenék fogadnunk: egy szűz lelket a halálnak adtunk kíséri vélt öröm s igazi sóhaj csoda mégis hogy itt jártunk a földön egyszeri csoda szívdobogtató lelkünket az éggel egybehangoló ige s utána véghetetlen börtön egyre följebb a nappal fáradt és unalmas sehol egy kedves angyalarc álmodj szívem gyógyulj és hallgass oly egyre megy: siker kudarc megyek a hegyen egyre följebb a völgyben árnyak ködgotnoly száraz szél fú zúgnak a tölgyek lélek sóhajt a föld alól
/
