Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - DÉNES GYÖRGY: meg ne lássatok, te voltál
meg ne lássatok meg ne lássatok a napok fénnyé s füstté válnak elszivárog a létidő kifordul sarka a világnak eldugul a lélektüdő arcomra mély barázdák ülnek szemem befelé sugaraz istenek csodák elkerülnek meg sem érem az új tavaszt de ne lássatok szenvedőnek meg se lássatok így kívánom nehéz élni meghalni könnyebb ami elmúlt: álom volt álom te voltál te voltál az unt barát ki szótlan harapta borát ki ábrándozni nem szokott titokban csókot nem lopott aki szárnyalni sose mert s mindig hamisan énekelt nem bolondozott nem derült minden ledér nőt elkerült te voltál az a gyászvitéz aki a csöndből visszanéz kinek szemében nincs ború hisz nem volt soha szomorú
/
