Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - DOKUMENTUM - TÓTH LÁSZLÓ: „...Csak a polgárosodás s értelmesség tarthatja fel vérünket...”
remény s atyai kezek orvosolták, vagy legalább bekötözték az ejtett sebeket. Mostani saját magunk által történt sérelmeink orvoslásáért kihez folyamodjunk: értetlen s tévútra vezetett tömegnek megtérítése szint oly bajos feladat, milyen tagadhatatlan, hogy a szörnyek legszörnyebbike az elámított sokaság tévedése mámorában. Avagy a tévútra vezetők kifogásátul vagy megtérésétül kelljen é remélleni? Mennyire borzasztóbb s átkosabb a sokak, mégpedig buta sokaság által űzött zsarnokság egyes által gyakorlottnál: annyival gonoszabb s veszélyesebb minden sérelemnél, melyet kormányunk rajtunk valaha ejthetne, azon erőszak, fejetlenség s düh okozta számos bántalom, melyeknek jó rend, Törvény s minden ellen, minek társas s polgári életben szentnek kell lenni, elkövetésére elcsábított köznemesség több helyeken biratott4. A szólásszabadság elleni mindazon sérelem, melyért egy pár év előtt annyin, oly érzékenyen jajdultak fel, — mi kicsiny s csekély ahhoz képest mi most közelebbről, több megyékben ezerck által sok százak ellen követtetett el. Akkor cgy-két per s egy pár ítélet; most dorongok és kések ezerenkint, száz meg száz érdemdús s békés polgár feje felett, mind azt szólhatási legszentebb joga gyakorlásától s polgári kötelessége teljesítésétől elzárván. Akkor felsikoltottunk, hogy ha Megyéink Törvényhatóságukba vissza nem helyhcztet- nek, s szólhatási jogunk nem biztosíttatik: oda szép szabadságunk és e felsikoltás helyes volt s természetes. De mennyire több okunk van arra most, midőn belülről emészti a Tűz ősi lakunkat, külső parancs, sőt fegyveres erőszak sem csökkenti Megyének becsületét s méltóságát koránt is annyira, mint midőn törvényhez hív, s afelett őrködő, keblében mindenkinek jogait tisztelő, s az által tiszteletet érdemlő, észnek hódolva tanácskozó, határozó testületbül tettlegesen magát vérengzés, rendbontó hordává alacsonyítja le. Valamint csak békés s törvényes haladás útján buzgóság tüzelte s eszély mérsékelte léptekkel haladhatunk biztos sikerrel s valamint csak polgárosodás s értelmcsség tarthatja fel vérünket, s vívhat ki annak a civilizált nemzetek családjában illő s kijelelt helyet: úgy durvaság s rendbontó szilajság sírba fogja a Magyart menthetetlen dönteni. Ezen szomorú, de tagadhatatlan igazságtalan s jövőnknek e gyászos képe merít méh/ búba engem is, oly búba, melyben velem minden jó polgár bizonnyal s a Tekintetes Rendek mindnyájan osztoznak. E méh/ bút csak az képes valamennyire enyhíteni, hogy még vannak Megyék, melyek dicső rendeltetésökliöz híven, értelemnek hódolnak, durva erőszakot bármi célra is sem nem használnak, sem azt hatalomra kapni nem engedik. Ily Megyéktől remélem én az értelem diadalának s jó rend helyrehozásának terjesztését. Ily Megyéknek fénye szeplőtlen marad, követésre ragadó erővel bírhat, s ily Megyéknek juthat honmentő azon felséges szerepe, miszerint mind Törvényhatóságuk, mind Törvényhozás útjain eszközölhetik azt, minél valóban számos teendőink között szükségesebb s azért elsőbb nem lehet, tudniillik: tanácskozásaink s közdolgaink folytát a nyers erő s vad erőszak valódi szabadságot eltipró s alkotmányos létünket feldúló befolyása ellen biztosítani. Hogy Nemes Honth Vármegye honunk ezen kies Koszorújába tartozik, lelkesítő örömmel vallwtván: ennek tudata emeli azon részvétet, mellyel a Tekintetes Rendek engem megtisztelni s boldogítani kegyeskedtek oly becsűvé, melyet csak érezni, de kifejezni szint oly kevéssé tudok, mint — fájdalom! meghálálni képes nem lehetek; s amely hálám kifejezésének gyönge merényeül még csak azon óhajtásomat vagyok bátor kijelenteni, mi szerént a Magyarok Istene e Megyét a nyers erő dúlásától, bújtogató ármányoktól s bármi útoni vagy célbóli fejetlenség s rakoncátlanságtól örökre védve s mentve tartsa! Magamat a Tekintetes Rendek kegyeibe ajánlván mély és hálás tisztelettel maradok a Tekintetes Rendeknek hálás és hív Polgártársuk.
