Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - DOKUMENTUM - TÓTH LÁSZLÓ: „...Csak a polgárosodás s értelmesség tarthatja fel vérünket...”

"...Csak a polgárosodás s érlelmesség tarthatja fel vérünket..."

Amit a levélváltásról ma tudunk

A jegyzőkönyvbe bemásolt levélről hiányzik a keltezés dátuma, s nem ismerjük az Ipolyságra érkezésének időpontját s módját sem. Csupán azt tudjuk, hogy 1843. május 13-án olvasták fel az ipolysági megyegyűlésen. Nem maradt fenn

— még másolatban sem — az a levél, melyet Hont megye küldött Wesselényinek Gráfenbergbe. A már említett jegyzőkönyv 516. bejegyzéséből azonban megtudjuk, hogy az 1843. február 20-án Ipolyságon tartott közgyűlésen született meg az alábbi döntés: "Báró Vcssclényi (sic!) Miklósnak a haza körül szerzett fényes érdemei a Nemzet hálás méltánylását kiérdemelvén, a Megye Rendéi is hazafiúi őszinteséggel osztoznak azon köztiszteletben, mellyel a nemeslelkü honpolgárnak minden jobb érzésű hazafi adózik; minél is fogva súlyos betegsége okozta édes honátóli hosszas távollétét mély bánattal érezvén, innen eredő hazafiúi részvétükről a Nemes Bárót levél által értesíteni rendelők."

Kossuth Pesti Hírlapjának március ötödikéi, vasárnapi számából pedig azt is megtudjuk, ki volt a kapcsolatfelvétel kezdeményezője. Kalocsa Antal táblabíró javaslatára részvét nyilváníttatik Wesselényi Miklósnak “midőn őt oh/ nagy testi szerencsétlenség érte" — olvasható Pongrácz Lajosnak, a honti "évnegvedes közgyűlés" -ről küldött tudósításában.

Nem tudjuk, csupán sejtjük, ki lehetett a honti levél megfogalmazója. A már többször említett Pongrácz Lajosra, Hont megye egyik alszolgabírájára gondo- lunk — nem ok nélkül. 1839-ben s 1840-ben írója, szerkesztője, kiadója a Budán megjelenő első honti folyóírásnak, a Honti Literatúrai Füzérnek; belekóstol a költészetbe is és 1841-től ő lesz Kossuth Hírlapjának honti levelezője. S Pongrácz volt az a bátor ember is, aki Nyugotfi néven röpiratban merte bírálni A Kelet népe szerzőjét, Széchenyit, nem értve egyet annak Kossuth hírlapi "modorát" támadó felfogásával. Ilyen publicisztikai múlttal a háta mögött, bizonyára ő nyerte el a honti rendek bizalmát a "részvétlevél" megírásához.

Wesselényi éppen 150 évvel ezelőtt írt levelét két szempontból is fontosnak találtuk közreadni. Egyrészt a benne található gondolatok, elemzések aktualitását a közben eltelt másfél évszázad alig tompította. Néhány passzusa mintha ma íródott volna! Ma is félő, hogy “a műveletlen tömeg alacsony önzők által elcsábítva" a haladás kerékkötőjévé, elbuktatójává válik. Az oly sokat emlegetett "európai házba"-ba való befogadás feltételeit már Wesselényi levele is megfogalmazta: “...csak polgárosodás és crtclmesség tarthatja fel vérünket s vívhat ki annak a civilizált nemzetek családjában illő s kijelölt helyet".

Másrészt — e szélesebb, általános érdeken túl — helytörténeti jelentősége is indokolja a levél közzétételét. Mmdmáig várat magára az egykori Nagy-Hont megye históriájának történészi pontosságú feldolgozása. Mmdenképpen tanulságos lenne számunkra a megye reformkori történésemek elemzése, különös tekmtettel a nemzetiségi kérdésre. E területen a szélesebb körben is ismert Janko Kráľ és Jan Rotharides "szláv lázítók" elfogatása 1848-ban csak a jéghegy csúcsa (bővebben lásd Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból, Budapest 1989, 196- 240. o.).