Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - DOKUMENTUM - TÓTH LÁSZLÓ: „...Csak a polgárosodás s értelmesség tarthatja fel vérünket...”
"...Csak a polgárosodás s értolmesség tarthatja fel vérünket..." azonban a gondos honfiak annak idején a levél szövegét teljes terjedelmében bemásoltatták a megyegyűlések jegyzőkönyvébe. Az 1843. évi kötet 1228. jelzetű tételeként szereplő hiteles másolat szövegét adjuk most közzé az alábbiakban — a levél szóhasználatán, nyelvtanán nem változtattunk, csupán helyesírásában a ma elfogadottat alkalmaztuk, például a ez helyet c-t. Tekintetes Nemes Rendek! Lelki szenvedésekben nyugtató öntudat, testiekben gyengéd ápolás s szíves részvét a legemjhítőbb s gyógyítóbb is. Nekem messze távolban s idegenek között nem jutott osztályrészembe, testi szenvedésemet vér vagy szív szerinti rokonok ápoló kezei által enyhítve s édesítve érezni; a távol lévő, s már munkálni s az által részvétet gerjeszteni vagy táplálni megszűnő egyén iránt, a részvét is természetesen hűlt és fogyott; hasonlithatatlan fontosabb tárgyak s érdekesb személyességek vonták a közfigyelmet magokra s el arról, ki azt, a pályatérről eltűnve, nem is igen igényelhette. Ha emelkedtek is barátság sugallta hangok a közélet láthatárától lehanyattlottnak emlékét felelevenítők — de találkozott szózat is, magát hasonlóan barátinak nevező, mely e feledtetést nyugodtan tűrőt, e nyugalmas sírjából csak azért láttatott előidézni, hogy a feledés helyett, nevét közhibáztat ásnak adja martalékul, s hogy megfossza jó szándéka érzetén kívüli egyetlen egy fennmaradott szellemi birtokátul, valódi kincsitül, mely azon öntudatában áll, miszerint hónának híven szolgált s használt is. Ily körülmények közt kettősen jóltevő s boldogító volt a hatása a részvét s helyeslés azon kegyes kifejezésének, melyet a Tekintetes Rendek szenvedéseim s lépteim eránt nyilvánítani méltóztatnak. Fogadják érte tiszteletteljes forró hálámat, s tűnt s még létező szenvedésemmel kibékiiltet ezen kegyesség, melynek becse oly nagy, miért is mind azt, amit tűrnöm kellett s kell, nem találhatom igen túlságos árnak. De vannak Tekintetes Karok és Rendek a polgári kebelnek gyötrelmei, melyeket sem nyugtató öntudat, sem gyöngéden ápoló kezek, sem szíves részvét sem képesek meg- enyiszteni. Azon fenyegető s gyászos jövendőnek aggasztó s kínzó látását értem, melyet a nemzet saját hibái s vétkei idéznek honunkra. Vérünk legértelmesebb részét szerencsétlen félreértés, személyességek s modor elleni harc, s szavak és okoskodások özöne részekre s felekezetekre osztja — erőt s időt siker nélkül, s célt tévesztve emésztvén fel. A méveletlen tömeg alacsony önzők által elcsábítva s nyomorít érdekeik elérésére használva: polgári szabadléte s jogai jövendőjét adatja fel, polgári alkotmányuknak életerét, törvényhatósági szerkezetünket metszé ketté, törtésztető s öngyilkosi kézzel. Gyászos a haladás legüdvösebb s legszükségesebb életkérdéseinek nemzeti becsületüket gyalázó s ügyünket oly messzire visszalökő megbukása. Még sokkal gyászosabb a mód s eszköz, mellyel ez több helyen eszközöltetett. E mód s e botrányos és gyászos példák, éles fegyverek törvényhatósági szerkezetünk nagyszámú s nem kis hatású ellenségeinek, s vérző szívvel kell ezeknek kárörömtelle azon állításán elnémulnunk: miszerint közdolgok folyta, s igazgatás-jogok békés birtoka, szólásszabadság, sőt személyes bátorság is, nyers erőszak s vad rakoncátlanságnak ily hatalma mellett nem létezhetik. Keserűek s szomorúk azon húsz év előtti esetekr, mellyek törvényeket sértve alkotmányos szabadságunkat, s törvényhatósági szerkeztünket bántották. Érzékenyek azon sebek, melyek később szólásszabadságon s megyék hatása körén ejtettek. De mindezt tévedő s hibázó Tanácsosoknak lehetett s kellett tulajdonítani, a rosszul értesített Fejedelemtül' a jobban értesítendő elébe lehetett az ügyöt vinni s többnyire nem is csalt a méltó
