Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - DOKUMENTUM - PALÁSTI LÁSZLÓ: „Maradok az, aki voltam...”
"Maradok az, aki voltam..." ben is Szalatnaihoz fordul, miközben a Kassán megjelenő Československý východ Nyugdíjasok, nyugdíj nélkül című, a magyarok iránti együttérzéstől fűtött cikkére hivatkozik.10 Néhány héttel később, május 31-én viszont már arról ír, hogy a nyugdíját visszamenőleg is megkapta, majd ismét egymásután sorolja Szalatna- inak ama kassai polgároknak a nevét —többnyire idős tanítókét —, akiken segíteniük kellene. "Sok Szalatnaira volna szükségünk — úja levelének zárósoraiban — Az itt élő magyarság megújhodását csak így remélhetjük. "u Együtt örül Szalat- naival annak, hogy pozsonyi író barátjának ezekben a nehéz időkben, és a fennálló súlyos körülmények ellenére is napvilágot lát néha egy-egy írása — Szalahiai valószműleg beszámolhatott Gömöiy Jánosnak dolgozatai időnkénti magyarországi megjelenéséről —, miközben nem titkolja amiatti aggodalmát, hogy vajon megalapozott-e Szalatnai derűlátása?1" Hiszen az ő tapasztalatai kassán egészen másra utalnak: szüntelen zaklatásoknak van kitéve, s aligha számíthat arra, hogy sikerül megkapnia az állampolgársági bizonyítványát. A helybeli nemzeti bizottság például azért utasította vissza ez iránti kérelmét, mert magyarnak vallotta magát. Márpedig ő — írja Szalatnamak — három dologban nem hajlandó engedni: "becsületben, hitben és anyanyelv dolgában.1' S még önérzetesen hozzáteszi: "Maradok az, aki voltam. "I3 Majd a középosztály sorsán meditál, hiszen úgy látja, hogy a történelem jelenlegi pörölycsapásai a középosztályt sújtják leginkább. (Másutt a polgárság haldoklása fölött töpreng: "A középosztály felmorzsolódása a szemünk előtt folyt le" — írja.14 Morfondírozását — annál is inkább, mivel a kommunista uralom évtizedei alatt nem sok módunk volt (cseh)szlovákiai magyar viszonylatban ilyen sorokat olvasnunk — érdemes e helyen tovább idéznünk: "A középosztály tragédiája borzalmas. (...) A technika vívmányai követelik a társadalom reformját, ez elől ki nem lehet térni. Egy fejlettebb, virágzóbb társadalom eljövetele joggal várható, remélhető. Ennek megszületése azonban csak ilyen viszonylatok árán lclietségcs-é? A kultúra nem került-é olyan örvénybe, amelyből nincs kiút, nincs szabadulás? »Európa alkonya« csakugyan bekövetkezett-é?"15 Tulajdonképpen ugyanezt a gondolatsort folytatja a következő, nemkülönben nagy jelentőségű, 1946. júliulius 17-én írt levelében is. Kijelenti, hogy teljes mértékben azonosul a Duna-völgyi népek összefogásának kossuthi eszméjével, majd emelkedett szavakkal figyelmezteti a szlovákokat pirruszi győzelmük kétes értékére: "...A szlovákságnak nem lehet érdeke, hogy jövőjét ilyen pirmszi győzelemre építse. A szlovák népnek oly sok szép tulajdonsága van, hogy igazán nincsen szüksége ilyen módszerek álkaimazására, ha mindjárt ezeknek a módszereknek kedvez is az idő." De tovább is folytathatnám az iménti idézetet, mivel példamutató helyzetelemzése és józan világszemlélete a csehszlovákiai magyarság legkiválóbb gondolkodói között jelöli ki a helyét ezekben a nehéz időkben is. "A szlovákság — írja — ma a Stnrm und Drang perióda korszakában van. Egészséges, fiatal tettereje, tehetségeinek szárnybontása kell, hogy nemzeti önérzetét fokozza s magába vetett bizalmát erősítse. Ám céljai elérésében számoljon helyzetével. Hitler és Sztálin világuralmi törekvéseikben nagy népekre támaszkodhattak és sok kilengést megengedhettek maguknak. A szlovák nép kicsiny nép. Sokat, mindent elérhet önállóságra való törekvésében, erre fenti jó tehetségei fel is jogosítják. Ám imperialista politikát nem kezdeményezhet — csak mások segítségével. A világhatalmakéval, azokéval, akik ma grandiózus diplomáciai küzdelmeikben nyíltan a világ uralmára törnek. A kis népek az ő politikai elgondold-
