Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - DOKUMENTUM - PALÁSTI LÁSZLÓ: „Maradok az, aki voltam...”

saikban csak annyira értékek, mert felhasználhatók ideig-óráig nagy céljaik elérésében. Az ő szemükben nevetséges az a béka-egér harc, amelyet mi, kis népek, egymás ellen folytatunk és ha érdekük úgy kívánja, hol az egyiket, hol a másik kis népet áldozzák fel. Világnézeti és faji jelszavak hangoztatásával igazolják aztán tetteiket. 6 Gömöry János levelének idézett passzusai az Üresjárat című (titkos) naplójának sorait rovó Fábry Zoltánt juttatják eszünkbe. Kézenfekvőnek tűnik tehát, ha az agg tanárember visszaemlékezéseihez írt lírai szépségű esszéjében Szalatnai Rezső is párhuzamba állítja kettőjüket.17 Miként stószi magányában Fábry, ugyanolyan józan logikával veszi számba a felboly dúlt világ dolgait kassai iildöztetettségében Gömöry János is. Egyik levelében világnézeti káoszról beszél, s úgy találja, hogy a "modern eszmék" csupán bizonyos nacionalista és fasiszta törekvések elfedésére szolgálnak, melyek következtében a (cseh)szlovákiai magyarság "szétszóródottan, tehetetlenül, fáradtan néz a bizonytalan jövő" elébe. "Mily érték pusztul el hiábavalóan!"

— sóhajt fel később. Meggyőződése ugyanis, hogy a hatalmi mámorban tobzódó (cseh)szlovák nacionalizmus számláját a jóvátehetetlen bűnök, helyrehozhatatlan hibák végeláthatatlan sora terheli: "A csehszlovák állam megbízható polgárokat találna bennünk... A megtépázott, az áttelepítések folytán megfogyatkozott, elszegényedett magyarság — ha reszlovakizál is, nem lesz többé az az államfenntartó erő a csehszlovák állam szolgálatában, mintha meghagyták volna a maga igaz mivoltában. Elkeseredett, elvadult, nemzetiségéből máról holnapra kiforgatott nép lesz az itt élő magyarokból. (...) Vajon ezt a folyamatot nem lehetne-é megállítani. ?"18 A (cseh)szlovákiai magyarság vezető rétegeinek, értelmiségének elűzését a két nép és a két kultúra közötti kapcsolatok szempontjából is végzetesnek látja. Hiszen éppen ez a réteg, ez az értelmiség volt a biztosítéka eddig is a kölcsönös közeledésnek, egymás jobb megismerésének, megértésének. "A szlováksággal rokonszenvező magyar elit pusz- tidása vagy elnémítása földrészünk e poliglott területén pótolhatatlan veszteség — úja.

— Évszázadok tapasztalata igazolja, hogy az itt lakó intelligens réteg (magyarok, németek, szlovákok) meg tudta egymást érteni, így különösen az evangélikus egyház körében magas kultúrát, humanizmust, közös életformát tudott teremteni. Vajon nem helyesebb, nem jobb lett volna ennek a drága múltnak ma elbozótosodott útjait kitisztítani és ezeken az utakon eljutni ahhoz az egymást megértő, egymás terhét vállaló új közösséghez, amelyen belül megszűnik az egymást gyűlölő fajok szörnyű harca ľ19

Nem tétlenkedik ő maga sem. Fentebb is láttuk, gyakran kéri fiatal(abb) pozsonyi barátja közbenjárását az üldözött kassai magyar polgárok érdekében, s részt vállal a Szalatnai által irányított segélyakciók lebonyolításában is. Segédkezik a Pozsonyból érkező pénzek szétosztásában20, s készséggel egyetért Szalatnai ama javaslatával, hogy kezdjenek akciót “a nyomorban sínylődő kassai magyarok felsegélyezésére".21 Elszörnyedve figyeli, hova vezet, hogy az egyre fogyatkozó létszámú kassai magyar értelmiségnek "nincs a mai követelményeknek megfelelő vezető rétege",22

Közben Szalatnaitól arrról értesül, hogy ő is rákerült a Magyarországra való áttelepítésre kijelöltek listájára. Meggyőződése, hogy mindez nem a véletlen műve volt, s bár aligha lehetne bármit is tenni ellene, hiszen egy "Budapesten lakó és áttelepülni készülő szlovák előkelőség" vetett szemet felesége kassai házára.23 Szóban forgó levelének kelte: 1947. május 2. Valamivel később újabb levelet írt Szalatnamak, melyben közölte, hogy hivatalosan is értesítették: június 10-én ki