Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - INTERJÚ BEKE GYÖRGGYEL: „Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!”

mondja el a dolgokat, mégsem önéletrajz. Az emlékiratok szövegének mintegy harmada-negyede került bele, nem önéletrajz, de nem is tanulmány, ötvözése a műfajoknak, ezt pedig megint a kényszer szülte. Romániában csak így lehetett.

Még egy példát mondok. Orbán Balázs újbóli felfedezését Brassóban kezdtük el 1968-ban. írtam egy sorozatot a tízfalusi csángókról. Fodor Sándor Csíkból és Udvarhelyről írta meg friss élményeit Orbán Balázs nyomában, a kettőnk írásaiból készítettünk egy közös könyvet, amelyhez csatoltuk Mikó Imre tanulmányát. A kötet címe: Orbán Balázs nyomdokain. Később tervbe vettem, hogy Orbán Balázst mindenképpen be kell mutatni a székelységnek. Lehetséges, hogy hatalmas művét már nem ismerik, kiesett a köztudatból. Egyik barátommal (kiadói ember volt) összeállítottam kétszáz oldalnyi válogatást. Óriási példányszámban rendelt a teijesztő, de a könyv nem jelent meg soha. Orbán Balázs valamiképpen nagyon rossz káderlapot kapott a cenzúránál. Ebben a tervezett könyvben az égvilágon semmi nem volt, amit ne lehetett volna közölni. Abba kötöttek bele, hogy miért pontozzuk ki a hiányzó részeket. Tüntessük el a pontozást. Erre nem voltunk hajlandók. Semmi szíri alatt nem ment bele a cenzúra. Mondanom sem kell, csak most jelenik meg Erdélyben. Bár Nyugaton már teljes egészében megjelent.

Ez lenne irodalomtörténészi tevékenységem. Még doktori dolgozatot is készítettem, a bukaresti emlékírók a XIX. században, ez volt a témája. A felvételkor a megyei pártbizottság ajánlása kellett. Ezt Bukarestben megkaptam. A doktori dolgozat megvédéséhez újból kellett volna a megyei pártbizottság ajánlása. Nem adták nieg. Ebből a dolgozatomból a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben jelentek meg részletek.

Filológusi tevékenységemhez tartozik, hogy én állítottam össze az első román aforizmagyűjteményt. Klasszikusoktól napjainkig. Magyarra fordítottam, bevezető tanulmányokkal mutattam be minden egyes szerzőt. Az egyik legjelentősebb román irodalomtörténész — most nyugaton él — azt írta e gyűjtemény megjelenése után, hogy ha a románok valaha megcsinálják az aforizmagyűjteményüket, nyugodtan alapul vehetik az én összeállításomat. A műfordítással egybekapcsolva, szinte hobbiból csináltam meg ezt. Bibliográfiát állítottam össze a Brassóban megjelenő Népi Egység '44—'48 közötti évfolyamairól. A lap gyűjteménye nincs a Széchényiben sem, vagy öt-hat példány található belőle. Elkészítettem a teljes annotált bibliográfiáját, ami 8500 telel. Ha Isten megsegít, '92-ben megjelenik a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában.

Személyes kapcsolatban álltam román írókkal, Victor Eftimiuval, aki a Nemzeti Színház igazgatója is volt. Másfél évig az volt a mukám, hogy felkerestem 56 magyar és román írót, erdélyieket és magyarországiakat (Illyés Gyulát, Kemény G. Gábort, Jékely Zoltánt). Mindenütt a személyes kapcsolatok érdekeltek és az irodalmi háttér. A mozgalmakhoz való viszonyuk, a mozgalmak kapcsolata egymással. A könyv annak idején eléggé nagy visszhangot váltott ki. Egyszerre jelent meg magyarul és románul, 1992-ben.

Szerettem a francia interjúkat. Jó ötleteket adtak. A franciák belenienős interjúkat készítenek. Nyilván ismerik, akivel akarnak beszélni, és tudják, hogy mit akarnak kiugratni belőle. Jó dolog az interjú, mert közvetlen beszélgetésben