Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - LIBRESSZÓ

vád alól, hogy az országot szegénnyé akarta tenni. „Einrichtungswerk”-je nem közgazdasági mestermű ugyan, de telve van jószándékkal s az ország, de különösen a szegény jobbágynép anyagi helyzetének javítására vonatkozó gondolatokkal. Az ország elnémetesítésére irányuló igyekezetet a tervezetnek abból a mondatából lehetett kiolvasni, hogy Kollonich szerint a lázadásra hajló magyar vért német vérrel kell szelídíteni és királyához való hűségre szoktatni. Ha arra gondolunk, hogy Kollonich nem volt német, a gondolatban német népi eszmét keresni nem lehet. (Lásd Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig (Aurora München 1973, 297. oldal.) Az idézett könyvből tudjuk, hogy Kollonich a bécsi hadvezérekkel is összeütközésbe került. Ha Koncsol ismerte volna ezt a művet, talán megemlítette volna, hogy több, pestisjárvány miatt kipusztult csallóközi falu újjáépítése németekkel az „Ein- richtungswerk” elgondolásától függetlenül is történhetett.

Nem tartozik szorosan a könyv témakörébe, de érdemes volt beiktatni szemelvényeket olyan forrásokból, mint Bölcs Leó császár A tarkőkről, Konsz- tantinosz Porphyrogennetosz császár A birodalom kormányzásáról, Szent István és Szent László legendája és Anonymus Gesta Hungarorum című műve. Ugyancsak megfelel mint élénkítő kuriózum Ipolyi Arnold két Árpád-kori és Kézai Simon mester magyar krónikája. Az utóbbi már csak azért is, mert tájékoztat az Arpád-kori lakosság rétegeződé- séről. Ehhez hozzátenném, hogy III. István király 1165-ben húsz pozsonyi lakost (nyilván várjobbágyot) háborúban szerzett érdemeiért nemesi rangra emelt, akiknek az utódai III. Károly király idejében is éltek Csallóközben. Nevük: Ombud, Colon, Cuzen, Petu, Vokut, Nickw (Nyék), Numsa, Endre, Scaraeunpentiki, Juna, Kelud, Guca, Ceka, Gurdas, Scaragunha, Fonsol,

Arichdi. (Paul von Ballus: Pressburg und seine Umgebungen, Pressburg 1823, lásd a 261. o.)

II. és III. Ferdinánd sok nemesi oklevelet adományozott csallóközieknek is.

A többi dokumentum ismertetésétől terjedelmi okokból eltekintünk, itt azt említjük meg, hogy a legutolsó adat 1768-ból való: ez Bögölypatony jobbágyfalu összeírása erdődi gróf Pálffy Károly Pál, a pozsonyi várbirtok örökös kapitánya részére. Áz ezután következőkkel remélhetőleg a következő kötetben fogunk találkozni.

Koncsol három teljes oldalon sorolja a felhasznált forrásokat és irodalmat, fényképekkel viszont csak a második kötetben találkozunk majd.

Gróf Esterházy Antal kuruc tábornok levelei azért kerültek a válogatásba, mert hármat Kisfaludról (és egyet Érsekújvárról) keltezett. Fia tényleg az Esterházy család franciaországi ágának megalapítója. A Dreyfus-perből ismeretes Esterházy francia őrnagy valódi neve Walsin volt, egy botrány után derült ki, hogy csak édesanyja volt Esterházy lány, tehát jogtalanul használta ezt a nevet, s a grófi címet. A Dreyfus-per újrafelvé- tele folyamán derült ki, hogy Walsin magyarul (már) nem is tudott.

Várjuk a mű ígért második kötetét is, amelynek megjelenése anyagi okok miatt késik. Nem lehetett volna egypár közepes költeménygyűjtemény nyomdába küldését ennek a kedvéért elhalasztani? Mert valószínű, hogy Koncsol művét ötven év múlva is keresni fogják.

Duba Gyula: Nagy Lajos írja a Képtelen természetrajz kígyóról szóló karcolatá- ban az egyes fajták felsorolása és humoros jellemzése után: „Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakái lal. ” Az író ezzel az „érdekes lenne még”-gél arra a valóságteremtő esélyre,