Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - HUSHEGYI GÁBOR: Rónai Péter — más kreativitás

iiíTönirrvr r*auad tx U K Jl vjrAlí\^rl% :

Rónai Péter — más kreativitás

Közép-Európa művészeti porondján Rónai Péter a hetvenes évek elején tűnt fel. Cseppet sem mondható szerencsés történelmi periódusnak ez a pályakezdési időpont, ám a hatvanas évek hazai és külhoni művészete, a neoavantgárd térhódítása, a rendhagyó művészeti zsánerek elterjedése olyan ihletet és kimeríthetetlen forrást jelentettek számára, amelyek minden művészeten kívüli történés ellenére is az új, illetve „más kreativitás” irányába vezették.

Éppen ezért a budapesti születésű Rónai már pályafutása kezdetén, a hetvenes évek végén, fokozatosan hátat fordított a klasszikus keretezett képeket termelő pik- túrának, és kép-tárgyakkal (ŠABLÓNOVÉ UMENIE, 1978), valamint az installáció műfajával kezdett foglalkozni. Ez utóbbi már kezdeti stádiumában is magában hordozta önnön ellenpólusát, az anti-installáció momentumát (AKCIA, 1979). Pozsonyi és elsősorban budapesti főiskolai évei során megismerkedett a kortárs euro- amerikai modernista törekvésekkel, s aktív részesévé vált ezen művészetszemléletet valló magyarországi és hazai kezdeményezéseknek. így szlovákiai kortársait utcahosszal megelőzve, már a hetvenes évek kezdetén alkalmazta — párhuzamosan néhány idősebb szlovák kollégájával, Peter Bartošsal, Július Kollerral és másokkal együtt — a konceptualizmus elemeit vizuális műveiebn, akcióiban (MENU TEKEL

— ITT ART, 1972; FLAŠA ÉRTÉ — O. F. U., 1974). Ez a tiszta konceptbe, idea artba torkollott (K. O. MERZ, 1981), amely még inkább hangsúlyozta a nála már korábban is érvényesülő irodalom — vizuális művészet párhuzamot. Hisz a koncept art elfogadásával mintegy egyenjogúsította az irodalom eszköztárából átvett szót a képző- és vizuális művészet formanyelvét alkotó összetevőkkel. Ez nem csupán a két említett művészeti ágazat között fennálló határok átjárhatóságát jelentette, hanem a képzőművészeten belüli zsánerek mezsgyéinek meghaladását is. Ahogyan nem csupán a dadaista, szuprematista, konceptualista stb. indíttatásokról tesznek tanúbizonyságot, hanem irodalmi ösztönzőiről is — elsősorban Örkény István és Karinthy Frigyes hatásáról.

Figyelmét egyre inkább a művészettörténet, a művészetfilozófia, a kortárs szlovák és euro-amerikai alkotók tevékenysége kötötte le, és ez megmutatkozott műveinek tárgy- és témaválasztásában. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb hatást gyakoroltak rá a posztmodern és dekonstruktivista filozófusok tanai, mint pl. Richard Rortyé, Jean Francois Lyotardé és Gianni Vattimoé, valamint továbbra is érvényesült és még inkább elmélyült Walter Benjamin gondolatainak befolyása. Ezekből a forrásokból merített ihletet, témát és tárgyat. Ennek logikus következménye, hogy a korábbi korok alkotóinak és kortársainak művei, illetve azoknak fragmentumai, valamint egyes izmusok alapelvei, alkotási módszerei és elméleti tételei a tárgy szerepében jelentek meg — ready made-ként, azaz talált tárgyként, új kontextusban reinterpretálódtak. Erre számtalan példa hozható fel Rónai művészetéből. A legeredetibbek közé azok tartoznak, amelyek Kurt Schwitters (K. O.