Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - KÁLNÁSSY TIBOR: Külső és belső határok ellen

KÄLNÁSSY TIBOR

Külső és belső határok ellen

(Irena Brežná Biro und Barbara című könyvének kapcsán)

1968 augusztusa. A Varsói Szerződés öt tagállamának csapatai végérvényesen eltiporták Csehszlovákiában a társadalmi megújhodási folyamatot, és meghiúsították az „emberarcú” szocializmus megteremtésére irányuló törekvéseket. Ez a durva beavatkozás még egy negyedszázad elteltével is rémületet kelt bennünk, az átélői- ben.

De akkor az egész Európa elrémült a történtektől, és teljes megértéssel fogadta a 68-at követő újkori népvándorlást, amely során sok polgártársunk nekivágott a nagy világnak, örökre elhagyva szülőföldjét.

Abban a sorsdöntő esztendőben egy éppen leérettségizett trencséni leány a nyári szünidőt Franciaországban töltötte, és szeptemberben Svájcba emigrált. Mindössze tizennyolc éves volt, de azt pontosan tudta, hogy az emigrációból nincs visszaút. „Szerettem volna hazatérni” emlékezik vissza évek múltán hazája elhagyására a Slovenské fragmenty (Szlovákiai töredékek) című művében, amelyért 1984-ben második hazájában elnyerte a németül író idegen anyanyelvű szerzők versenypályázatának első díját.

Svájcban azokban a mozgalmas időkben hősként fogadták őket. Egészen Bázelig jutottak; ott édesanyja kijelentette, hogy egy tapodtat sem megy tovább.

Irena Brežná — így hívják az 1968-ban érettségizett leányt — gyötrelmes kezdetek után fokozatosan a svájci irodalom jelentős személyiségei közé küzdötte fel magát. Először elvégezte a bázeli egyetemen a szlavisztika, a filozófia és pszichológia szakot, aztán próbálkozott néhány állással, míg végül hivatásos íróvá lett. Képzeljük csak el, milyen keményen kellett képeznie magát ahhoz, hogy alkotói szinten elsajátítsa a német nyelvet! „Felfedeztem — állítja magáról —, hogy az új nyelv egy kicsit mindig intelligenciajáték. ” (In: Szlovákiai töredékek.)

Tévedés volna persze azt hinni, hogy a szlovák anyanyelvű német írónőnek mindne simán ment. Egyáltalán nem. De az élet részben kaland is. Bátraké a szerencse! Persze ezt a szerencsét ki kell várni, sőt egy nő irodalmi munkásságáról lévén szó, ki kell hordani, vagyis előbányászni lénye legmélyebb bensejéből, teste zsigereiből.