Irodalmi Szemle, 1992

1992/10 - KESZTHELY 1992: Nagy Pál; Szombathy Bálint; Szilágyi István; Duba Gyula és Tőzsér Árpád hozzászólásai

KESZTHELY 1992

1992. Augusztus 17-18-án nem mindennapi összejövetel színhelye volt a keszthelyi Helikon Kastély: a Berzsenyi Dániel Irdalmi és Művészeti Társaság, a Magyar írószövetség és a Magyarok Világszövetsége itt rendezte meg a Magyar írók I. Világtalálkozóját. A kétnapos találkozó négy résztvevője: a párizsi Nagy Pál, az újvidéki Szombathy Bálint, a kolozsvári Szilágyi István, a pozsonyi Duba Gyula és Tőzsér Árpád a tanácskozáson elhangzott hozzászólásának a szövegét — közlésre — az Irodalmi Szemle rendelkezésére bocsátotta.

i

(a Magyar írók Világtakálkozóján elmondott hozzászólás vázlata, illetve a vázlatnak az Irodalmi Szemle számára kibővített változata)

— Örömmel jöttem a Magyar írók I. Világtalálkozójára! A szakmai világtalálkozók rendezése 1989 előtt a Magyarok Világszövetségének privilégiuma volt. Jellemző, hogy míg a magyar orvosok vagy mérnökök harmadik-negyedik világtalálkozójukat tartják, az írók — akiket minden totalitárius rendszer első számú közellenségének tekint — csak most, 1992-ben rendezhetik az elsőt. Ebben természetesen a régi Magyar írók Szövetsége is bűnös (nem törődött a külföldön élő magyar írókkal), sőt a magyar írótársadalom ama része is, amely kényelmes és tartós kompromisszumot kötött a hatalommal. Olvassuk csak el Görgey Gábornak a Magyar Nemzet 1992. augusztus 20-i számában megjelent „Szent István, 1968" című cikkét! (Idézzük a cikk elejét: "Sosem felejtem el azt a napot, 1968. augusztus 20-át! Verőfényes, izzó augusztus volt. Szigligeten, egy szőlőhegy tetején éltem, mandulafák és diófák lombsátora alatt dolgozva délelőttönként, egy könnyű asztalon írógépemmel. Délfelé leslattyogtam a

A magyar irodalom feladatai az ezredfordulón

Nagy Pál