Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - BALÁZS F. ATTILA: Színpad az egész...
BALÁZS F. ATTILA aztán görcsös igyekezet: úgy tesz mintha... férj szerető szülő rokon barát régiséggyűjtő próbál lenni hisztériás törekvéssel tehetetlenül sodródik mert kapaszkodni csak önmagába tud nem lehet apa férj barát ki szerepeket játszik mert a szerep ő maga örökös társa a vállalt vagy nem vállalt magány pokla légkondicionált és kedve szerint berendezett ide csak kiátkozott angyalok léphetnek be falai láthatatlanok ezért bevehetetlenek szerelmei: szerepei: pokoli létfeltétel egyetlen lehetőség hogy ő legyen hogy emberi utat járhasson végig az itthon az otthon és az otthontalanság között a változás a változtatás és a szemlélés között vagy eltűnik ellentétes helyzetek bozótjában eufória depresszió szeretet szex aszkézis végleges helyzet nem lehet mert belengi az unalom az unalomból menekül minden menekülés új élményeket hoz az új élmények új bűnöket nem lehet büntetlenül teljességet akarni nem neked szerelmem magamnak kell bebizonyítanom hogy képes vagyok és készen vagyok az áldozatra és hogy kétségbeesett öngyötrésem nem csupán alakítás (Látod, büszke vagyok rá, pedig mily kétségbeejtő hogy te biztonságban érzed magad mellettem miközben én félek —)
