Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - A. SZABÓ LÁSZLÓ: Mások regénye
A. SZABÓ LÁSZLÓ Mások regénye (Részletek egy befejezetlen műből) EL-nek (is) A történet, melyről szólok, holnap fog játszódni. Jobban örülnék, ha már megtörtént volna, s most egy kávéházban üldögélve, mindenféle előzetes bejelentés nélkül mesélhetném el. A helyszín egy kisváros. Vadul fog tűzni a Nap. A főtér kihalt lesz. Az emberek lassan hazaérnek a miséről. Arcuk ugyanolyan unott lesz, mint amikor leülnek a vasárnapi ebédhez. Következésképp nem is kell tovább boncolgatni, hogy miféle kisváros miféle lakói e történet mellékszereplői. Az események szempontjából igazán csak két személy érdekes és fontos: a főhős és a szerző. Az előbbi azért, mert a dolgok vele történnek meg, a másik pedig, mert ő a történet irányítója. Persze, a két személy akár egy és ugyanaz is lehetne. Ezért nincs szükség arra sem, hogy nevet adjak nekik. Létezésüket különben sem magyarázza semmi. A szerző nem meri megszakítani azt a gyakorlatot, mely a csehszlovákiai magyar irodalomban kialakult. így nem beszél nyíltan, inkább célzásokat és utalásokat tesz. Óvatosan, megfontoltan, érzékenyen. Megpróbálja megtalálni a legjobb pillanatot, a lehető legjobb alkalmat, hogy tisztázhassa a főhős cselekedeteinek hátterét. Amiről nem kíván szólni, azt majd önkényesen leplezi, nehogy a történet kicsússzék kezéből, s hogy egy óvatlan pillanatban a helyzet ne tűnjék kivételesnek. A főhős kíváncsisággal tekint a jövőbe, de tudatosítva annak szépségét és veszélyességét. Lesz néhány épkézláb ötlete is, azonban csendesen, normális hétköznapi beidegződéseire hivatkozva inkább lénye mély igazságait próbálja vizsgálni és hozzászabni az eljövendő pillanatokhoz. A délutáni fényben kénytelen lesz kiszolgáltatni magát egy belső tükörnek. Megütközéssel veszi tudomásul, hogy személye talán nevetségesnek tetszik az elkövetkező eseményekhez. Utolsó kísérletként megpróbálja felmérni addigi élete, barátságai, szerelmei, mindenféle emberi kapcsolata súlyát, hogy következő lépésére egy irgalmas öncsalás hátterében -szánhassa el magát, s a némaságban, az emlékezés kövei közt találja meg helyét. Némi részvéttel néz majd farkasszemet önmagával. A szerző itt megérzi, hogy a főhős zavarban lesz, s hogy folyóparti sétái, a mindennapos borotválkozásai, a gáztűzhely működésbe hozása, az élet