Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - BALÁZS F. ATTILA: Színpad az egész...
BALÁZS F. ATTILA Színpad az egész... széthullnak a mondatok a szerkezet a szavak jelzésszerűen — mint egy éjszakai metropolis fényreklámai megvillannak: válaszok — kérdések az amit mondok tényleges mondanivalóm vagy csak a szerep mondatai? a szerep én vagyok mert önmagamat játszom szöveggel és szöveg nélkül — ötvözet mely megszilárdult mielőtt formába öntötték volna maszkom: mezítelenségem a látszatok átlátszó maszkok szeretet szigor hiúság becsvágy alázat és megalázás manír bizalom istenséget vállalni a bukás vállalása pórusaidba nyal a formálható anyag miközben kezében tart egy formáló erő teremtő teremtmény első lépése: megtagadja teremtőjét táltos varázsló: megfogant szerepek virágoznak benne ezeket osztogatja útjain mutatványai: terhes golgoták szenvedés büszke glóriájával látványos kudarcok dühvei és kétségbeeséssel fűszerezve istenek elviselhetetlen csendje kiátkozott papok kárhozata alkoholgőzös pokol
