Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között
Irodalmunk irodalomtörténet-írási problémái a két háború között Az emigráns Lányi Menyhért gyenge színvonalú drámaírásunk egyik ádagos művelője volt, s novellákat is írt. Antológiadarabbá vált Öten a különszobában című novellájában a frontélmények okozta tartós lelki sérülések változatait mutatta be. Az emigráns Sándor Imrét a drámaírásnál már megemlítette. Prózaíróként a novellában találta meg a neki megfelelő műfajt, s friss hangú és jó szerkezetű írásaiban az értelmiségi ember intellektuális és erkölcsi problémáit szólaltatta meg. Schalkház Sára Szlovákia-szerte ismert kassai polgári családból származott, és 1938 előtt jelent meg az allegorikus-szimbolikus novellákat tartalmazó Fekete furulya című kötete. A húszas évek végén a Szociális Testvérek rendjébe lépett, és attól kezdve katolikus ihletésű és szociális tematikájú prózát írt. 1944-ben Budapesten üldözött zsidó nők és gyerekek rejtegetéséért a nyilasok agyonlőtték. A drámaíróként már említett Sebesi Ernő a lírában és prózában is tevékenykedett. Hat verseskötete ellenére gyenge költő maradt, de a novellái figyelmet érdemelnek. Meglepően sok extrém eset és lelkileg ferdült alak található bennük, s ez a naturalizmus hatása mellett orvosi praxisának is köszönhető. Sziklay Ferenc az ellenzéki magyar pártok kultúrreferátusának vezetőjeként a kisebbségi irodalmi és kulturális életben rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki, és az írókkal folytatott hatalmas levelezésének jelentős kortörténeti értéke van. Magyar-latin szakos tanárként az 1910-es években egy ideig Pozsonyban tanított, s az ottani érvekről később Jöttment címen érdekes önéletrajzi, s egyben város- és korrajzregényt írt. Utópisztikus és tudományos-fantasztikus regényei (Hová?, A világ ura) kevésbé sikerültek. Szombathy Viktor is jelentős kultúraszervező volt, s Én kedves népem című novelláskönyvében ő aknázta ki először a csehül nem tudó magyar legények komikus helyzetekben bővelkedő csehországi katonáskodását. A regényírásban ő sem ért el sikert, de néhány koncepciózus novellájának szuggesztív kor- és helyfestő ereje van (Egy nemzedék sodródni kezd, Még vasárnap délután, Keszeg András magára maradt). A fiatalon elhunyt Tichy Gyula a magyar szecessziós társasági festészet tehetséges művelője volt, s Mars rabjai címmel olyan tudományos-fantasz- tikus regényt írt, amelyet Magyarországon ma az új típusú sci-fi irodalom egyik űttörő művének tartanak. A regény nyolc évvel szerzője halála után 1928-29-ben egy pozsonyi hetilapban, a Magyar Néplapban jelent meg folytatásban. Tichy Kálmán Gyula öccse egyik legismertebb festőnk és grafikusunk volt. Néprajzi és történeti kutatásokat is folytatott, s szépirodalmi munkásságában nálunk ritka műfaji árnyalatokat kultivált. Czinege úr végzetes tavasza című kisregénye igen gyér szatirikus prózánk legjobb alkotása; Négy évszakcímmel verseket és elbeszéléseket tartalmazó egyszemélyes almanachja az írói és festői szemlélet közötti kölcsönhatás érdekes
