Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között
Turczel Lajos Tamás Lajost egyik kritikusa, a Mezei Gábor írói nevet használó Walla Frigyes találóan „kispolgárság énekesé”-nek nevezte. Hosszú pályát futott be, és érdekes című köteteiben (Jóságom sátora, Üvegen keresztül. Fonál mentén, Hamuszínű ég alatt) kisebbségi költészetünk átlagos középszerűsége örökítődött meg. A valóságirodalmi prózában tevékenykedő Morvay Gyula darabos szövegű, érdes hangú mozgalmi verseket írt, melyek közül néhányat az ifjúmunkások kórusai adtak elő annak idején. A kassai születésű Urr Ida a húszas években szecessziós jellegű versekkel hazai lapjainkban tűnt fel, de budapesti orvosi tanulmányai elvégzése után Magyarországon maradt. A népi írói mozgalom szlovákiai társának tekinthető Csontos Vilmos a harmincas években debütált, de költői tevékenysége nagyobb arányban 1945 után bontakozott ki. A próza fejlődése mennyiségi arányokban elérte a líráét, de minőségi kiválasztódása valamivel alacsonyabb szinten valósult meg. Itt sem alakult ki olyan egyéniség, akit a legnagyobb magyarországi kortársakkal össze lehetne mérni, de a novellában és a regényben is születtek a magyarországi középszínvonalat elérő és alkalmilag meghaladó teljesítmények. A novella a legnagyobb eredményt abban érte el, amit egyes kritikusok a regénytől vártak: a kisebbségi élet sorsfordulatainak ábrázolásában. E téren főleg Darkó Istvánt, Tamás Mihályt, Egri Viktort, N. Jaczkó Olgát és Szombathy Viktort lehet kiemelni. A regény műfajában a felső szintet a magyarországi kritika által igen pozitívan értékelt Szenes Piroska, valamint Tamás Mihály, Neubaurer Pál és Egri Viktor érték el. A két háború közti prózát reprezentatív szinten képviselő 20-30 novella mellé a következő négy regényt lehetne állítani: Szenes Piroska: Csillag a homlokán, Tamás Mihály: Két part közt fut a víz,■ Neubauer Pál: A jóslat, Egri Viktor: Égő föld. A regényben, kisregényben és novellában egyaránt termékeny Tamás Mihály prózáját kezdettől szelíd nyelvi-stilisztikai kiegyensúlyozottság jellemzi. Két part közt fut a víz címmel ő írta az első kisebbségi „életregényt”, s jól megformált kisregényei közül a Szép Angéla háza a sajtóban való megjelenése idején (valóságos, élő emberek szerepeltetése miatt) nagy irodalmi botrányt kavart, és hosszú pereskedést okozott. A Mirákulum című kisregénye és novellái egy részére Móricz Zsigmond hatott, de saját érdekes novellatípusai is vannak. Hagyományantológiáinkban Tamás megérdemelten bő teret kapott, és színvonalas regénye is kiadásra került. Vele kapcsolatban fontos még megemlíteni, hogy — N. Jaczkó Olgához, Sáfáry Lászlóhoz és másokhoz hasonlóan — kárpátalji lakos, író volt. Kárpátalja 1918 és 1939 között Csehszlovákiához tartozott, és Szlovákiához hasonlóan közigazgatási egységet képezett. A két országrészben kibontakozott magyar irodalmi élet viszont teljesen összefonódott, ezért mi a korszak csehszlovákiai magyar irodalmába a kárpátalji irodalmat is beleértjük, és mai irodalmunk hagyományrészének tekintjük.
