Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között
TURCZEL LAJOS irodalmi életre is kiterjedő. Az irredentizmus állandó hivatalos gyanúja miatt nemcsak a sajtóban publikáló közírónak, hanem az ott verset, novellát vagy irodalmi felmérést közlő szépírónak és esztétának is számolnia kellett azzal, hogy természetes nemzeti érzéseit irredentizmusnak nyilvánítva az újságot, lapot elkobozzák és esetleg hosszabb időre betiltják. Könyvek elkobzására is többször sor került, s ez az anyagilag is sújtó eljárás az egyik esetben — Vécsey Zoltán háromkötetes A síró város-ának elkobzásakor — a legeredményesebb könyvkiadói vállalkozást, a Kazinczy Könyvkiadó Szövetkezetet súlyos válságba sodorta. A gondolat- és alkotói szabadságot érzékenyen sértő kisebbségellenes cenzúra miatt a nemzetben-nemzetiségben gondolkodó írók tolla és alkotó fantáziája erősen meg volt kötve. A gazdaságilag gyenge magyar kisebbség szellemi-kulturális kibontakozásához hatékony állami segítségre lett volna szükség, ez azonban — a Masaryk Akadémia alapításának kivételével — elmaradt. A hárommilliós és zömmel Csehországban élő német kisebbség helyzete teljesen más volt. Nekik Prágában és Brünnben két tudományegyetemük és két műegyetemük volt, s amellett nagyszámú stabil kulturális és tudományos egyesületük. S míg a szegényes magyar tudományosság kizárólag humán jellegű volt, addig a német műegyetemek tudományegyetemi természetudományi fakultások, valamint a Szudéta-vidék nagyobbára német tulajdonban lévő hatalmas ipara a technikai és természettudományi kutatásokra is gazdag lehetőségeket biztosítottak a német kisebbségnek. A gyenge önerejére utalt magyarság az irodalom fejlesztését az írók önálló szövetségbe való tömörülésével igyekezett megalapozni, dé a korán megkezdett ilyen kísérletek — megint csak a Masaryk Akadémia kivételével — már a szervezés stádiumában elbuktak, s az annyira kívánatos Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség csak 1936-ban alakult meg, s akkor is csak papíron, mert a tényleges írószervezési munka a hamarosan bekövetkező viharos politikai események miatt elmaradt. Ami a Masaryk Akadémiát illeti, az nem csupán irodalmi, hanem tudományos-irodalmi-mű- vészeti társaság volt, s három-négy évnyi részleges eredményesség után csődbe jutott. A Masaryk Akadémia alakulásával egyidőben, 1931-32-ben volt még egy ígéretesnek mutatkozó írószervezési kísérlet: a Szent-Iványi József által kezdeményezett Szentiváni Kúria. Ennek fő célja — a létesítendő írótársaság által megszervezendő stabil könyvkiadás volt. A példaadó erdélyi szervezkedés sikerét egy véletlen tette lehetővé: az irodalomszerető, de elszegényedett fiatal arisztokrata, báró Kemény János váratlanul nagy örökséghez jutott; ennek birtokában 1926-ban megszervezte az Erdélyi Helikonnak nevezett írótársaságot és két év leforgása alatt prosperálóvá, stabillá építette ki a már korábban létrejött írói kiadót, az Erdélyi Szépműves Céhet. Sajnos, nálunk ilyen véletlen
