Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között
Irodalmunk irodalomtörténet-írási problémái a két háború között örökség nem adódott, s a birtokaik nagy részét elvesztett és eladósodott politikus és kultúrpolitikus földbirtokosaink megcsappant anyagi ereje csak kisebb vállalkozásokra volt elég. Ezekbe a szerény vállalkozásokba aztán kispénzű polgárok is bekapcsolódtak. A ő buzgalmukból alakulhatott meg az 1926-ban 1300 taggal induló Szlovenszkói Magyar Könyvbarátok Egyesülete, és a kassai Kazinczy Társaság által 1928-ban létesített Kazinczy Könyvkiadó Társaság szövetkezetté való átalakulását is részben a kispén- zekből összeadott 120 ezres alaptőke tette lehetővé. A nagy sikert elért erdélyi kísérlettel való szerény párhuzam abban is megnyilvánult, hogy az Erdélyi Helikon című folyóirathoz hasonlóan a mi Szentiváni Kúria mozgalmunk is igyekezett létrehozni egy színvonalas, stabil irodalmi folyóiratot. 1931-ben az első ilyen próbálkozás — az Új Munka egyetlen kitűnő számának megjelenése után — elbukott, de aztán 1932 márciusában elindult és 1937 végéig egzisztált a Darkó István, majd Szombathy Viktor által szerkesztett színvonalas Magyar írás. A könyvkiadás elősegítésében, az írók támogatásában jelentős szerepet játszottak a kisebbségi társadalom önerejéből szervezett irodalmi (tudományos) pályázatok. Apróbb, szerényebb pályázatokat az ismertebb helyi kulturális egyesületek (a pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy Társaság és a komáromi Jókai Egyesület) gyakran meghirdettek, s az első Köztársaság idején volt két egészen nagyszabású pályázat is. Az egyiket éppen a Szentiváni Kúria mozgolódásai idején szervezték meg a magyar ellenzéki pártok kultúraszervező emberei. Földbirtokosok (pl. gróf Csáky Mihály és mások), tőkések (Tarján Ödön, Herzog Ignác, Kadossa Pál), egyesületek-új- ságok (Kazinczy Társaság, Prágai Magyar Hírlap) adakozásából kisebbségi viszonylatban hatalmas összeg: 75 000 korona gyűlt össze, amelyből több. regényre és tanulmányra, s egy-egy színműre, verseskötetre és műfordításkötetre tűztek ki pályadíjakat, s a regénypályadíjak 5000 koronásak voltak. E nagy akcióval egyidőben Esterházy János a magyar nemzet története megírására hirdetett pályázatot. A másik tömeges méretű irodalmi és tudományos pályázatot 1937-ben a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség szervezte, s a kitűzött 20 pályatételre 652 munka érkezett be. Ezek értékelése idején, 1938 tavaszán már kialakult az a politikai helyzet, mely aztán a köztársaság széthullásához vezetett. A zavaros körülmények közt a pályázat ügye félretolódott, s a pályadíjakat sem a meghatározott időben, sem később nem adták ki. — A Szlovák állam idején is volt egy jelentős pályázat, melyet a magyar kisebbség vezetője, Esterházy János 1942-ben szerveztt meg. A regényre, novelláskötetre, verseskötetre, drámára és tanulmányra kitűzött és 1943 áprilisában ki is fizetett pályadíjakat 5000-5000 korona összegben Esterházy és Csáky Mihály, a három 3000 koronás pályadíjat pedig a Toldy Kör, a pozsonyi Madách Könyvesház és a nyitrai Híd-kiadó adományozták.
