Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - RAIJA SIEKKINEN: A kis hazugság

A kis hazugság

cica, kezdte kint tölteni az éjszakákat. Marjának eszébe jutott az első eset, amikor macskák nyávogására ébredt: a felindult állatok tébolyodott némberekként rikoltoztak az udvaron. Reggel a havon vér volt. Minden éjszaka hallotta a kandúrok véget nem érő vernyogását, erősödő és halkuló hangjukat. És hallotta a verekedő testek puffanását a falon, s elképzelte, amint egymásba akaszkodva hengergőznek lefelé a lépcsőn. A földön szőrcsomók maradtak, s az ő macskája füle be volt repedve.

Amikor később a macska megint bent aludt, Marja kizavarta az ágyából, és más szobába zárta. A macska vissza akart térni szokásaihoz, de ő nem engedte: nem felejtett. És amikor erre gondolt, eszébe jutott a lift zakatolása, az újságkihordók lépteinek kopogása a néptelen utcákon és órákkal később végre az első reggeli buszok zúgása.

— Sterilizáltatnod kellett volna — mondták a kolléganői, amikor a könyvtár kis, ablak nélküli dohányzóhelyiségében leültek kávézni. A szoba falán sárga, szagos foltok emlékeztettek az utóbbi évek kávézásaira. Mind elvált asszonyok voltak, cigarettázás közben mások házasságáról és volt férjük új nőiről fecsegtek, és az új nőkben ezerféle hibát találtak, úgyhogy az új válás csak idő kérdése, mondták.

— Talán még lehet sterilizálni.

— Már nem, mert már felnőtt.

— Pusztítsd el valahogy — tanácsolta neki valaki. — Veszel egy új kölyköt, és azt sterilizál tatod.

A macska mosakodni kezdett. A félhomályban hallani lehetett, ahogy nyalogatta a bundáját. Marja egészen a falhoz húzódott, olykor-olykor elszenderedett, de csakhamar megint felriadt. A macska dorombolása álmában egy pillanatra légyzümmögésnek tűnt a számára.

Álmában megint vidéken volt, az anyósánál. Ott ült a kunyhóban a pádon, ölében becsukott könyvvel, tekintét az erdőn túli elhagyatott útra szegezte, s lelkében nyugtalanság és vágy volt. Már egészen ébren volt: álmában egy pillanatra megértette anyósát, a korán megöregedett, elhagyatott asszonyt, akinek kékeslila kezei megdagadtak a hideg víztől, és az arca megviselt volt, mint amilyen a hosszan tartó sírásoktól szokott az arc lenni. Eszébe jutottak a szavak és pillantások meg aztán a legyek, amelyek ott mindig hajnalban ébredtek, és eszébe jutott ingerültsége és a reggeli világosság a forró, zárt szobában.

Eltolta magától a macskát. Az állat szeme csak félig volt nyitva, de így is látni lehetett, hogy csillog. A bundája bársonyos volt, a torka