Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - RAIJA SIEKKINEN: A kis hazugság
RAIJA SIEKKINBN Raija Siekkinen finn írónő (1953) novelláját az 1986-ban megjelent Pieni Valhe (A kis hazugság) című elbeszéléskötetéből fordítottuk. (SZERK.) A kis hazugság Marját gyűlölni kezdte fehér macskája. Arra gondolt, hogy fél éve még a pongyolája szegélyével játszott az állat, s közben ő olvasott és itta a reggeli kávéját. Most általában a könyvespolcon gubbasztott a macska, hogy elérhetetlen legyen, s onnan bámult Marjára. Tekintete zöld volt és gonosz. Éjszkánként a lakás zugaiból leselkedett az asszonyra, neki-nekiugrott lábának, bokájának. Máskor közeledő lépteinek hallatára nyávogva menekült át a szobán, felugrott a függönyre vagy az asztalra. A függöny leszakadt, a könyvek a padlóra zuhantak, a macska kerekre tágult szemmel meredt rá, a szembogara csíkba szűkült. Ha éjszakára a szomszéd szobába zárta, hallotta a nyávogását és hogy az ajtót kaparja, s csak akkor tudott elaludni, amikor a macska végre elhallgatott. Ha nappal közeledett hozzá, megcirógatta és nevén szólította, a macska mozdulatlanul nézett rá, mintha mindent látna és tudna, s ő akkor elhúzta a kezét, meghátrált. S attól fogva úgy tett, mintha lakásában nem is lenne macska. — Mi baja lehet — töprengett. Úgy fontolgatta, mit tegyen az állattal, mintha az valami tárgy lett volna. Már rá sem nézett, és közeledni sem próbált hozzá. Amikor megkapta a végzést a kilakoltatásáról, megint a macska jutott eszébe: mi legyen vele? Elpusztítsa vagy magával vigye? Amikor a költözködéshez készült, visszagondolt előző lakáscseréire, különösen a legutóbbira, a válás utánira. Eszébe jutottak a könyvei, amelyeket másnak ajándékozott vagy eladott, a kidobott lemezek és ruhák, és azok a holmik, amelyeket a volt férje vitt el.
