Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - KONTEXTUS - Interjú Soňa Čechovával
kellemesebb légkört teremt a társadalomban, nyilván szükség van. Láthatjuk ezt a váratlan visszhangból, a levelek és az írások áradatából. Kár, hogy nem vagyok tíz évvel fiatalabb. De magad is tudod,hány fiatalabb és tapasztaltabb újságírót felkértem erre a tisztségre, hiába. Remélem azonban, ha a Mosty már nem lesz kockázatos vállalkozás, akad utódom. • Nincs olyan érzésed\ hogy ismét valamilyen pártot szolgálsz? — Politikait? Semmiképpen. Ha valamit szolgálok, akkor azt az eszmét, hogy az egyik ember nyújtson kezet a másiknak. A nemzetébresztő Valentín Magdolen Eva Kováčovával folytatott beszélgetése sokkal elfogadhatóbb lehetne például a cseh olvasó számára is, ha nyugodt légkörben érvel, s kultivált partnerrel beszélget, mintha teszem azt, a Koridorban kiabálna (Koridor: nemzeti beállítottságú szlovák napilap, a ford.), s a Lidové noviny kommentálná. • Említetted, hogy sok levelet kaptok. Mit írnak az olvasóitok? — Olvashatod minden számunkban. A szlovákiai, cseh- és morvaországi olvasók leveleinek több helyet szentelünk, mint más újságok: szinte teljes két oldalt. S mindig kapunk olyan levelet is, amely már kész cikk. Az emberek önmagukról, nézeteikről, tapasztalataikról írnak. Szinte valamennyi levélírónk kultiváltan fogalmaz. S ha érkeznek néha irományok az ún. hejszlovákoktól is, azok rendszerint illetlenek, és tele vannak helyesírási hibával. A nemzet ma még sokak számára szent fogalom — s akkor is, ha a mai Közép-Európában a sok vándorlás és katonai betörés után már senki sem mutathat fel tiszta nemzeti családfát — , az egyén nagyobb biztonságban érzi magát egy közös nevező fölött. Talán éppen ezért agresszívabb, s agresszivitásához nemesebb indokokat keres. A nemzethez való ragaszkodás csoportos narcizmus, de ezt Fromm és Jung műveiben olvastam. • Mivel szeretnéd beszélgetésünket befejezni? — Aktív szükségletünkké kell hogy váljon az irgalom, védenünk keli, akit vernek, oltalmaznunk a védtelent, a földön fekvőt. S nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk a közöny. PETER ŠPORER
