Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - KONTEXTUS - Interjú Soňa Čechovával
KONTEXTUS adta ki a parancsszót az emelvényről: „Most pedig vegyék elő a kulcscsomót!”, bár a felhívásra nem is volt szükség, és a százezres tömeg engedelmesen csengetni kezdett, valahol a lelkem mélyebb rétegeiben megszólalt a figyelmeztetés: Vigyázat! ízlik neki a hatalom! Akor azonban Kňažko az erőszak elleni tiltakozást személyesítette meg, emberileg rokonszenvesnek találtam, így aztán lelkem intését elfojtottam. Viszont ma úgy tűnik, nem tévedtem. • Elképzelhető, hogy Szlovákiát ma egy jugoszláv változat fenyegeti, lehetségesnek tartasz cseh részről fegyveres beavatkozást? — Amíg Václav Havel az elnök, ezt elképzelhetetlennek tartom. • Mi, akik a szocializmusban születtünk, nagyrészt azt hittük, hogy a szocializmusban is halunk meg. Te hitted, hogy megváltoznak a viszonyok? — Igen, hittem, én a hit embere vagyok, hiszek az emberiség pozitív pólusában. Lehetséges, hogy ez az ösztönös kereszténység egyik formája. Nem tudom. Azt azonban pontosan tudtam, hogy a szocializmus nevet viselő történelmi anakronizmus nem lehet örök. Megérem-e bukását, vagy sem, az valahogy mellékesnek tűnt számomra, de abban, hogy megbukik, egy pillanatig sem kételkedtem. Valójában kár, hogy sok embernek nem adatott meg a hit képessége, az a tehetség, hogy biztos legyen egy bizonytalan eredményben. Az olyan ember, akinek meggyőződése, hogy a rossz feltétlenül múlandó, nehezebben manipulálható. Azzal, hogy nem hiszünk az embernek és pozitív énjének a győzelmében, tápot adunk kollaborációs hajlamunknak, s előbb-utóbb ellentétbe kerüljünk önmagunkkal. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy megvan bennünk a hajlam a jóra is, rosszra is. S magunk szerint ítélünk meg másokat, el tudjuk képzelni azokat a körülményeket, amelyek másokat pozitívan formálnak vagy deformálnak, tudjuk, hogy az emberbe ősidők óta be van kódolva a szolidaritás képessége, sőt megvan az a képesség is, hogy legyőzze önmagát, hogy megkönyörüljön ellenségein. így van ez már az irgalmas Szamaritánus óta. • Akkor is, ha a rossz győzedelmeskedik, és a bolygónk például a pokol felé tart? — Ez megint a hit dolga. Az ember eddig még mindig eszre tért, igaz, hogy néha csak a tizenkettedik órában. Most megint észre fog térni. Emlékszem, 1971-ben szótárból kellett kikeresnem az Ecology szó értelmét. Ma már minden gyermek ismeri. A Föld sorsáért érzett aggodalom állandó jelleggel napirenden van. • A te napirendeden most a főszerkesztői tisztség ellátása van. Mit jelent egy műfordító számára az újságírás? — Valamit már megtanultam a Kultúrny život szerkesztőségében. Nem emlékszel, mit mondott búcsúzóul a szerkesztőség titkára? „Mi itt újságírót faragtunk magából, most meg itt hagy bennünket!” De fordítsuk komolyra a szót: az emberek ma sokkal buzgóbban olvassák az újságokat, mint a könyveket. Ez természetes, hiszen húsz évig nem történt nálunk semmi. Egy olyan folyóiratra, mint a Mosty, amely azt tűzte ki feladatául, hogy
