Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - KONTEXTUS - Interjú Soňa Čechovával
Interjú Soňa Čechovával pótállásaimat, de munkatársaim a Vegyészeti-Technológiai Karon csodálatosképpen már-már kötelességüknek tartották, hogy amikor a Kar vezetősége kirúgott, munkát szerezzenek nekem. Legtovább a Klinikai Onkológiai Intézetben tűrtek meg, ahol fordítóként, tolmácsként és könyvtárosként dolgoztam, de nem kerültem a kapcsolatot a páciensekkel sem. Ma is hálás vagyok a sorsnak az ott szerzett tapasztalatokért: ott jöttem rá, hogy az élet értelme maga az élet, persze a teljes élet. Láttam embereket, akiknek napjaik meg voltak számlálva, s ők tudták ezt, s jobban becsülték az életet, mint némely egészségesek, képesek voltak hatványozottabban élni; s minden fájdalommentes órájukban, pillanatukban mások iránt érdeklődtek, megfeledkeztek önmagukról. Azt hiszem, ebben az intézetben többet tudtam meg az emberről és az életről, mintha egy szélvédett kiadóban ültem volna. Nem szólva arról, hogy az ilyen környezetben könnyebb elviselni a legnagyobb csapásokat is — férjem korai halálát, s képes voltam bizonyos távlatból nézni saját sorsomat, nem tartottam szerencsétlenségnek, hogy nem publikálhatok, kulturális téren nem dolgozhatok. • Ismert a bizalmatlanságod az ország kettéválásával, az esetleges önálló szlovák állammal szemben. Jozef Prokeš (a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, a ford, megjegyzése) azonban gyakran hangsúlyozza: ennek a lépésnek nem kellene ökonómiai bojkottot is jelentenie a két újonnan keletkező állam között, sem határsorompók építését a Morva folyó mentén, sem a kölcsönös kulturális kapcsolatok megromlását. Ez nyilvánvalóan nagyon voluntarista nézet. Hiszen már most körvonalazódik a cseh fél negatív reakciója. Ugyancsak kételkedem benne, hogy az önállósodás zökkenőmentesen mehetne végbe. Szlovákiában sok ember csapásként élné meg ezt, Csehországban pedig a szétválás okozta keserűséget legalább két nemzedék érezné. Erich Fromm, a kellőképpen nem értékelt szociálpszichológus szerint az emberben két pólus létezik — az élet és a nem-élet pólusa. Az első a szeretetet jelenti, minden formájában, a másik — a hatalomvágyat. Aki a hatalmat akarja birtokolni, elkerülhetetlenül az életet sorvasztja. Minden élővel úgy akar manipulálni, mint valami élettelen tárggyal, nem tetszik neki, hogy az élet kiszámíthatatlan, mindig kisiklik a tervek keretei közül. A nekrofilek — Fromm terminológiájában — engedelmességet követelnek. Hitler számára élvezetet jelentett, amikor a tömegek — az utasításainak megfelelően — gépként működtek. Szerintem nem egy politikus számára a hatalom ez az a veszélyes kábítószer. Gyanakszom azokra, akik a nemzetiség érzékeny húrjait pengetik: a nemzetiség csupán eszköz számukra. A céljuk valójában az, hogy uralkodjanak. • Eszembe jutott, hogy a NYEE (Nyilvánosság az Erőszak Ellen, ford.) 1989 novemberében és decemberében tereinken még maga mögött érezhette a nemzetet. De a tömeg manipulálásából fakadó örömet már ott is észre lehetett venni, igaz? — A terek jelentették a változás leggyorsabb és legkényelmesebb módját. Megigézetten jártam oda én is. De amikor Kňažko már harmadszor
