Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben
FRANTIŠEK MIKO egyáltalán nem cselekedhet), s ennek az egyenlítődését biztosítaná a szubjektív líra mint megoldás. Szokványosán azonban a lírai költeményben ilyen jellegű epikai szüzsé csak utalásként jelenik meg, többé-kevésbé tehát implicit, s nem képezi a láttatás közvetlen tárgyát. Poémánkban viszont a leíró-epikai szövegrész 35 versszakra terjed (24—30, 39—66), ami túlságosan sok ahhoz, hogy csupán a lírainak epikai hátterét lássuk benne. S ugyanezt bizonyítaná a részletes elemzés. Az epika már azért sem lehet pusztán a háttérben ható tényező, mivel a vallásosság a befogadó függőségi viszonyának bizonyításában érvként alkalmazza; csak éppen nem terjedhet ki a költemény egészére, ezáltal ugyanis öncélúan esztétikaivá alakulna. Amint mindezek alapján látjuk, vizsgált szövegünkre is a műfaji szinkretizmus jellemző. A barokk művészet „két vadat űz egyszerre” — a vallásosságot és művészit. S ez abból következik, hogy a függőségi viszonynak a hívő általi elfogadtatásához két tényező szükséges: a belső azonosulás és a kényszerítés, a lírai és a vallásosság jegyében redukált epikum. 4. Az epikummal szoros kapcsolatban van a kifejezés közvetlensége. A vallásosság gátolja a cselekménymotívumoknak a kibontakozását az epikai jelenben. A cselekményt mindig az epikai múlt idézi: kezdődött, eljött, elkezdődött, tartott, mennydörgőit, futottak, remegett, világított, elmúlt, táncoltak, alázuhantak, meghasadt, megmutatkozott... Továbbá a cselekmény részletezésének a mellőzése, csupán vázlatos, tömör, névszói és igenévi szerkezetek általi kifejeződése is gyengíti az epikumot. 5. A borzalom és szenvedés motívumairól szólva megállapítottuk, hogy a szókincs 10%-a a horror jelentéskörzetébe tartozik. S a borzalom motívumai eközben két síkban hatnak: egyrészt a téma elemeiként az ábrázolás síkjában — ez képviseli a befogadóra kifejtett közvetett, ikonikus kényszert —, másrészt mint a közvetlen szónoki felszólítás és intelem operatív tartalma (1. pl. a 87—88. vsz.-t). 88 Tűztől és setéitől megfélemledjetek, a föld is reszketeg, gyarló hűtelenek, reszkestek, féljetek, bánjátok vétketek, testi dolgokat már ne végeztessetek. 6. Túlnyomórészt ugyancsak operatív jellegű a függőségi viszonyt nyomatékosítandó értékelés; a szövegben értékelést kifejező főnevek és melléknevek képviselik (a költeményben szereplő 244 melléknévnek a zöme). A pozitív értékelés az isteni nagyságot, erőt és fenségességet hivatott kifejezni, a negatív az ember megfélemlítését szolgálja, vagy felfedi előtte vétkét és parányiságát:
