Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben

Stíluskereszteződés a barokk költészetben

legáltalánosabb síkjában, az ember és az isten közti viszályban, a vallásos szempont egybeesik az esztétikaival. A poémában kifejlő konfliktus végül is megbékéléssel végződik, az ember aláveti magát Istennek.

De a vallás többek közt minduntalan gátolja is a témának közvetlem epikai ábrázolásban történő kibontakozását. Amikor olyan lényegbeli dolgokról van szó, mint az ember viszonya Istenhez, az epikai „nem engedélyezett”. A cselekmény szemléléséből adódó közvetlen élvezet nem válhat a költemény felfogásában elsődlegessé. Az, hogy a líra szabadon érvényesülhet, annak tudható be, hogy nem rivális jellegű, nem veszélyezteti a vallásos célkitűzést. S ez a mozzanat válik döntővé a poéma műfaji osztályozásában.

Ilyen összefüggésben érthető, hogy a témában rejlő epikai lehetőség kihasználatlan marad, illetve a történés közvetlen ikonikus ábrázolása helyett inkább csak a földrengésről szóló tömör beszámolót (operatív jelentést) olvashatjuk. A költeménybeli megoldást a cselekmény epikai leírásának minősíthetjük:

44 S ki Péter Pál napján indult a vásárba, vajon gondolhatta, megyen a romlásba?

A várost épségben lakták az emberek,

s épp hogy a vásárba cifrán készültének.

45 Szentháromság után negyedik vasárnap, húsz és hetednapján az május havának hétfő — ünnepe volt Szent László királynak, s közelgett órája már a pusztulásnak.

47 Szerte az utcákban azon nap zene szólt, gondtalan múlatás ideje amint volt, táncot járó dölyfnek buja vigadalma, borivóknak tréfás kedvű sokadalma.

48 Huszonnyolcadik nap május hónapjának, kedd lévén, mikoron felkelte a napnak, öt óra volt éppen, s nem várá senki se, elkezdődött földnek szörnyű nagy rezgése.

60 Mindenhol emberek, vásárban, templomban, kik haláluk lelék, ott pusztulván nyomban, s ki a föld színéről el nem törültetett, sem maradt épségben, csonkult koldussá lett.

A lírai versben előforduló epikai betét még a líra költői szerkezetein belül mint szerves velejárója is értelmezhető. A lírának az akadályozott szüzsé és objektív egyenlítődésének kontrasztján alapuló felfogáshoz igazodva, költeményünk epikai elemeit is akadályozott szüzsének nevezhetnénk (hisz olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az ember tehetetlen,