Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben
FRANTIŠEK MIKO és érzékelhető szemléltetésének a követelménye, mégpedig nem fiktív események által, hanem tényszerűen, mint ahogy az pl. az említett földrengéssel kapcsolatban foganatosítható. A művészet azonban, tudjuk, lényege szerint fiktív. Ami valóságosan megtörtént, az közvetlen pozitív vagy negatív „érdekeltséget" kelthet, s ez torzíthatja a művészet által ábrázoltnak az értelmét. A művészi szöveg befogadóját a kanti esztétika értelmében vett függetlensége kell hogy jellemezze a „szöveg ontológiájával” szemben, nem kötheti valamiféle konkrét létérdek, másképpen ugyanis nem válna képessé a művészi játék szabályrendszere szerint követni a mű alakjainak létbeli érdekeltségét. Költeményünk viszont épp ellenkezőleg a közlemény tényszerűségét hangsúlyozza, az 1763. Június 28-án, kedden, Szent László király napjára következő napon, reggel öt órakor történt földrengésre utal olyformán, ahogy azt a tényszerűségre irányuló stílusokban (beszélt nyelvi, hivatali, tudományos stílusban) megköveteljük. E sajátosságok pedig csak mint a szerzőnek az isten jelenvalóságát tényszerűen és konkrétan bizonyítandó apriori vallásos célzatú szándékát foghatjuk fel.19 2. A téma szembetűnően vallásos motiváltsága ellenére is belső kvalitásaiban világi. Részletes kibontakoztatásában azonban vallásos szempontok érvényesülnek. A költemény szókincsének részletes jelentéstani vizsgálatára lenne szükségünk ahhoz, hogy bizonyítsuk: a téma kifejezetten vallásos jellegű jelentéskapcsolatokban realizálódik. A szöveg kulcsszava az Isten és a hívő, valamint megfelelő szinonimáik s a többi lexikai egység közvetlenül vagy közvetve e két szóra vonatkozik. 3. A vallásos jellegnek a kompozícióban jelentkező hatását a vázolt eljárásmódok arányításában és eloszlásában követhetjük. így például a lírai énnek még feltételekhez nem kötött helyzetét tükröző harmadik versszak — a fia által megszólított Föld válasza arra a kérdésre, miért remeg — után a „függőség” jegyében fogant negyedik és ötödik versszak a Földdel azonosuló hitszónoki szubjektumot képviseli. 3 O, édes fiaim, gyermekeim nékem, Nincs már erő bennem, nincsen egészségem, Isten haragjától kirázott a hideg erőtlen rázkódom, elerőtlenedek. 4 Undokságtok miatt, emberek, veszejtők a háborúit Isten kezével érint ő, s ki tudja, fiaim, mi lesz a sorsotok, ha ily gyötrelmesen kínlódik anyátok? 5 S midőn elveszejttek, átka az Istennek rámhulló ostora léjend vétketeknek, A vallásosság perspektívájának ilynemű érvényesülése bontja a szövegbeli szubjektum egységét, s általa a témának egységes szempontú kibontakoztatását is. Igaz ugyan: a konfliktusnak a téma hátterét alkotó
