Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben
Stíluskereszteződés a barokk költészetben 4 Undogságtok miatt, emberek, veszejtők a háborúit Isten kezével érint ő, s ki tudja, fiaim, mi lesz a sorsotok, ha ily gyötrelmesen kínlódik anyátok? 11 S veszejtő kezébe esni az Istennek, a mennyek Urának, legméltóbb Királynak, földi bűnösségek szörnyű Bírájának, melyek őtet szörnyen megharagítának! 49 Haragjának holott ma szörnyű napja kelt, s a büntetése imhol e vészes reggel lett! 91 S vajon hogy a’ földnek rázódása kele, ím nem az utolsó ítélet vészjele? Isten haragja bíz, hívó kondulása, megtérésre intő — vétkesek! — szólása. A témaválasztást szemmel láthatóan kizárólag vallási szempontok vezérelték, azaz az alkotás elsődlegesen vallásos ihletű. A barokk vallásosság értelmében azonban magyarázhatjuk a dolgok állását úgy is, hogy lévén a vallásosság a korszak uralkodó princípiuma, semmi sem jelenhet meg, ami nem viselné magán a vallásosság jegyét, s a költő is csak vallásos indokból és vallásos formában szándékolhatja művét. Igaz, egy körülmény mintha elsődleges, apriori vallásosságról vallana. A művészet az ember lehetőségeinek és távlatainak kifejezése is. S a katasztrófa a külső erőknek az ember akarata által nem befolyásolható s az antropológiai jellegű szüzsébe szervesen alig is illeszthető tipikus megnyilatkozási formája. Az epikai cselekményben eszerint csak peremhelyzetű lehetne, csak olyan helyzetekben léphet fel, amelyekben az emberi a világegyetemmel érintkezik. S úgy látszik, a barokk irodalomban épp ez utóbbival kell számolnunk, vagy legalábbis egyfajta erőfeszítéssel az ember helyzetének ilynemű értelmezésére. De ilyen viszonylatban a témavásztás a szöveg motiváltságát illetően nem is utalna egyértelműen a vallásinak az elsőd legességére. Más értékű azonban a téma további jegye. A szerző ténylegesen megtörtént eseményt választott témájául. Amint említettük, ebben némi része lehetett annak, hogy a feladat teljesítésében hatott a hivatása gyakorlásából adódó krónikaírás mint követelmény, vagy ilyen jellegű személyes ambíciói is vezethették. S bár az előbbieket mint elképzelhetetlent nem utasíthatjuk el, a szerzőnek az alkotásában megnyilatkozó költői-lírai ambíciói s a költemény terjedelme a szokványos krónikaírás kereteit mindenképpen meghaladják. S ugyancsak szoros összefüggést fedezhetünk fel a költemény és a barokk szellemiség között. A reneszánsz világnézetben az isten az ember közvetlen környezetéből térben, időben és fizikailag beláthatatlan távolba került. A vallásosság tartományában tehát felmerül az isteni jelenlét konkrét
