Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
KULCSÁR FERENC hiszi, tud; a világosság fia hisz. A világ fia ítél; a világosság fia ítéletre vár A világ fia a széles úton vesztegel; a világosság fia a járatlanban tör ösvényt. A világ fia okos, ezért győztes; a világosság fia bölcs, ezért győzedelmes. A világ fiának szájából keserű és édes beszéd egyszerre csepeg; a világosság fiának szájából tiszta forrás. A világ fia földi, élvhajhász, aki fölmagasztalva magát a mélybe tart; a világosság fia az éginek a tükre, békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmas, önátadó. A világ fia képmutató, aki a húsosfazekat az életnél többre tartja, s többre a cifra göncöket a Lélek templománál, a testnél; a világosság fiában nincsen kétely, a belső szoba szent csöndjébe.vágyik, ahol a Valóság lakozik, a hű tanú. A világ fia a törvények szolgaságában hisz; a világosság fia az egyetemes Törvény betöltésében, ami a feltétlen szeretet. A világ fia a civilizáció kiszolgálója; a világosság fia a kultúra szerelmese. A világ fia az élet szeszére vágyik; a világosság fia az élet vizére. A világ fia a demokráciát a végső jónak tartja; a világosság fia nem: ő az élet és a halál Urát, a Mindenhatót reméli és hiszi a végső jónak. A világ fia azt mondja: piac; a világosság fia azt: Isten. A világ fia nem tudja, hogy az Úr kiűzte a Templomból a kufárokat; a világosság fia tudja. A világ fia elhallgatatja a világosság fiát; a világosság fiának ilyen otrombaság meg sem fordul a fejében. A világ fia a világon kíván hatalmaskodni; a világosság fia önmagán kíván uralkodni. A világ fia profitra tör; a világosság fia a másik ember vérző otthonát kívánja gyógyítani. A világ fia fél a kifosztottságtól és a kisernmizettségtői; a világosság fiának nincs mitől és nincs miért félnie, hiszen lélek szerint való, vagyis tudja, hogy ahol a kincse, ott a szíve, derűsen böjtöl. A világ fia képzeleg, mert bűnös létére bűntelennek hiszi magát; a világosság fia megvallja bűnét, mert csak így lehet igaz, vagyis méltó a megbocsátásra. A világ fia elveti Istent, mint Isten egykori jegyese, a rakoncátlan rima, az Izráel, de csak addig, amíg a Teremtő a fejéhez nem veri az ő útját, kiöntve reá féltékeny búsulása haragját, hosszú-hosszú évszázadokra; a világosság fia olyan, mint O, aki kezdettől fogva van, ezért bátorságosan lakozik és csendes a gonosznak félelmétől. A világ fia azt hiszi, hogy önmagán kívül másokon, a világon is uralkodhat; a világosság fia tudja, hogy minden embernek csak önmagán kell uralkodnia, hiszen az ember a világ. A világ fia törvényeket, börtönöket és piacot teremt, hogy szolgáit adhassa-vehesse és kordában tarthassa; a világosság fia azt mondja, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, mert tudja, hogy e két parancsolattól függ az egész Törvény, hiszen aki szeret, nem vétkezhet: se mások ellen, se önmaga ellen. A világ fia azt mondja, holnap, sőt holnapután még több lesz a vagyonom; a világosság fia azt mondja: a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, mert elég minden napnak a maga baja. A világ fia úgy cselekszik, mintha ura lenne életének és a jövőnek; a világosság fia azt mondja: ha Isten is úgy akarja, hiszen nem ismeri a következő pillanatot. A világ fia úgy viselkedik, mintha a történelem irányítója lenne; a világosság fia tudja, hogy égen és földön
