Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - KONTEXTUS - Az átlagon aluliak maffiája és a kultúra Szlovákiában (interjú)

Az átlagon aluliak maffiája és a kultúra Szlovákiában

polémiák elfordítják az emberek érdeklődését a valóságos értékektől. Mi a véleménye erről a Hitel másik vendégének, Tőzsér Árpádnak?

Tőzsér Árpád: Nemcsak a valóságos értékektől, hanem a valóságos értékek hordozóitól is. Én például nagyon örülök annak, hogy a Hitel mai estjén jelen volt Ľubomír Feldek, a kitűnő szlovák költő, s annak nemkülönben, hogy a szlovák irodalomból pont ő volt jelen. A kitűnő költő ugyanis kitűnő gondolkodó és kitűnő ember is. De ahogy a Hitel megtalálta magának Ľubomír Feldeket, úgy kellene megtalálnia a magyar politikai életnek, a magyar politikai reprezentációnak is azt a vonalat, amelyet nálunk a politikus Ľubomír Feldekek képviselnek. S ha keresnék, meg is találnák.

M. R.: A Hitel-vitában volt egy mondata, amely szerint e pillanatban úgy tűnik, hogy Pozsony közelebb esik Pesthez, mint Prágához. Hogyan kell ezt érteni?

T. Á.: Ez a közelség egyelőre, sajnos, nem az értékek közelsége. De hogy érthetőbb legyen a mondandóm, egy kicsit vissza kell mennem időben.

A középkori bibliai cseh nyelv uralma a történelmi Magyarország szlovákok lakta megyéiben, pontosabban a szlovákság templomaiban, nagyobb fölényt biztosított a cseh műveltségnek a szlovákok lelkében, mit a magyar állam a magyar műveltségnek ugyanott. Ezzel a cseh szellemi hegemóniával a szlovákság a 19. század közepén fordult szembe először, amikor is megalkotta saját irodalmi nyelvét. Ezzel lélekben ugyan nem került közelebb a magyarsághoz (gondoljunk a Mináč által megfogalmazott „mitikus gyűlöletre”!), mindenesetre a csehek után maradt űrt Arany, Madách és Ady kezdte kitölteni. Aztán megalakult Csehszlovákia, és Szlovákiában ismét a cseh kultúra került hegemón helyzetbe. 1989 óta viszont, a szlovák önállósodási törekvésekkel párhuzamosan, fogy a Prágába irányuló szlovák íróküldöttségek száma, és gyakoribbá válnak a magyar— szlovák írótalálkozók. Ezek a találkozók persze még nem jelentik a lelki görcsök feloldódását, egymás értékeinek előítélet nélküli elfogadását, de utat a zavartalan értékcseréhez igen. Ennek az útnak az egyik állomása egyébként a mai esténk, s Ľubomír Feldek jelenléte is.

M.R.: Köszönöm szépen a beszélgesét!