Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
KULCSÁR FERENC IMÁDSÁGOK XII. Tudom, fiogy a tudás elnémulás, s mert BeszéleJQ tudom, fiogy még nem tudóig Szerző minden gondolat — erőfeszítése végső fiatárán; imádság." Pierre Emmanuel Mi védhet meg? Mit is gondoljunk azokról a szellemi kínokról, amelyeket az emberek egymásnak okoznak? Hányszor voltál és hányszor leszel még szenvedője és elszenvedője okos, művelt emberek társalgásának, az ellentmondások malomkövei közt őrlődő elit véget nem érő érveléseinek irodalomról, kultúráról, civilizációról, létről; ítéletek halmozásának vagy szenvedő elviselője: gyakran, túlságosan is gyakran. Mi védhet meg e rögtönzött, gyökértelen, át nem gondolt ítéletek csapásaitól, a meg nem gondolt gondolatok zuhogásától, a kultúrából kitántorgó lehetetlenség-hajszolásoktól, a szépségen túli botrányoktól? Mi védhet meg az összekacsintásoktól, a suttogás szégyenétől, a szánalmas cinizmustól, az iróniának álcázott ürességtől, a türelmetlen hevességtől, a számonkérésektől azok részéről, akik másokon kérik számon azt, amit ők maguk értékként nem teremtettek meg? Mi védhet meg mindazoktól, akik hűtlenek - elsősorban és mindenekfelett önmagukhoz? Mi is védhetne meg, ha nem éppen az ellentettje mindennek: a hűség, a ragaszkodás ahhoz, aki vagy; hűség a kultúrához, a szívedet és szellemedet óvó és dajkáló világanyához. Hiszen tudod, mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén; hiszen emlékszel, nehéz időkben, égre emelt ujjal, erős hit alatt megfogadtad, hogy megtartod magad. Hogy az leszel, aminek a kedvéért megalkottak. belső embered szavainak lejegyzője és végbevivője. Ő pedig ezt mondja neked: egyedül hozzám ragaszkodj; ha hű maradsz hozzám, nincs ítélet, mely ártana emberségednek; én vagyok a te tudásod: világosságod és derűd, szabadságod és egyszerűséged, igazságod és szépséged, nyugalmad
