Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - DUBA GYULA: Nagymama álma (regényrészlet)
DUBA GYULA elvégezte, új tennivalót keresett, gyakran feleslegesnek tűnő, jelentéktelen részletekkel bíbelődött. A disznóól mellett az udvar szegletében elkerített egy zárt térséget a libáknak. A szérűn, ahová majd az asztagok jönnek, kapával kivágta a papsajtot és porcfüvet, hogy sima és csupasz legyen a föld; így tették ezt a régiek, a sima száraz földön könnyű összeseperni a kipergett búza- és árpaszemeket. A száradó diófa alá hordót görgetett, tele hordta vízzel. Egyszerre két vödröt vitt, mint a férfiak, szikár, inas testében szívós erő élt. A hordónyi víz a tűzvédelmi előírások értelmében, kötelezően áll a diófa alatt, mire a cséplés bekövetkezik, poshadt vizében fürge, apró nagyfejű szörnyek, ebihalak ezrei nyüzsögnek. Nagymama — fehér vászoning, fekete szoknya és homlokra eresztett kendő — nyugtalanul bolyongó árny a napfényes udvaron. A nagy melegben kendőjét kioldja, de a fején hagyja, s a kendő két csücske lazán lóg arca két oldalán. Majd nagy rendezkedésbe fogott, sorjában a kerítés mellé rakta a kenyérsütéshez készített ágcsomókat és gömbölyű boglyába rendezte a tűzifát. Felsöpörte az udvart és átnézte, megfoltozta a zsákokat. Talán maga sem vette észre, hogy lassan elidegenedett a háztól, a szobáktól, de még a konyhától is, állandóan az udvaron tartózkodott, a boltozatos izzó ég alatt, és ez a szabad térségekhez való ragaszkodása, a tág udvarhoz és a mennyboltozathoz való hűsége, melyek még az övéi lehetnek, élete végéig megmaradt. De eljött a napja, amikor a kamrába meghozták a szövetkezet első búzáját. A gumikerekű traktor, mely a megrakott utánfutót vontatta, mélyzöld Skoda, éles köhögéshez hasonlóan morajlott. Hörögve mászott be az udvarba pótkocsijával és mély, rovátkás nyomokat vájt a könnyű nyári záportól felázott talajban. Megállt a kamra előtt, a zsákok tetejéről félmeztelen suhancok ugrottak le és vállon a kamrába hordták a zsákokat, a gabonát a hombárokba ürítették. Nagymama nem jön közelükbe, a kertből nézi, ahogy hangoskodva, nevetgélve és egymást bosszantva dolgoznak. A traktor vezetője a gép nyergében ül, adatokat jegyezget a fuvarkönyvbe és lassan pöfögtetve, járni hagyja a motort. Lelkes újságíró számára szívmelengető kép, népi agitátor részére felemelő látvány! íme, magtárban az új termés. Nagymamát azonban elszörnyeszti és mérhetetlenül felizgatja. Milyen nyugodtan és otthonosan viselkednek. Mintha a kamra és az udvar övék volna, mintha a magukéban lennének! Jönnek-mennek és kurjongatnak, hangoskodva dobálják fel az utánfutóra az üres zsákokat, vizet isznak a kúton. Majd az erőszakosan dohogó gép, a Škoda traktor csúnya, sötét füstöt köpködve megindul, barbár mód végiggördül az udvaron és a kertben, ahol szélesebb a tér s ahol nagymama napokkal előtte rendet és tisztaságot teremtett, megfordul és bűzöket durrogó, csörömpölő szörnyetegként kimászik az udvarból. Rettenetesen összeroncsolja a talaj puha felszínét, megsemmisítette nagymama munkáját. A mély nyomok vályúiban van valami valószínűtlen, a gép után megbecstelenített és letiport testnek néz ki a föld.
