Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - DUBA GYULA: Nagymama álma (regényrészlet)
Nagymama álma Nagymama azonnal hozzálátott, hogy lapáttal és vasgereblyével eltüntesse a nyomokat. Azonban az udvar közepéig sem ért munkájával, s már jött a másik traktor, füstpamacsokat lövöldözve érkezett. De ő nem hagyta abba a munkát, a zsákhordók és a raktáros — Vastag Ernő a felvégről, időközben ő is megérkezett egy nagy kulcscsomóval —, a szövetkezetiek magukkal vannak elfoglalva, nem ügyelnek az öregasszonyra, nem látják, mit csinál. Lerakják a zsákokat, a traktor végig mászik az udvaron, telefüstöli a levegőt, nagymama munkáját ismét tönkreteszi s elpöfög. — Átkozottak — fakad ki az öregasszony —, azt hiszitek, hogy otthon vagytok? Hát miért nem becsülitek az ember munkáját, átkozottak?! Akkor már valami romboló öntörvényűség jegyében és nyilvánvalóan egyoldalúan gondolkodott. Makacsul ismét nekiállt, hogy elsimítsa az udvar talaját, vasgereblyével egyengette és smogatta a föld sebeit, kendőjét kioldotta, egyszerre melege lett a sietségtől, lázasan dolgozott. De ismét traktor érkezett, ezúttal egy fülrepesztően durrogó barna Zetor, érzéketlenül mászott az udvaron a pusztító rém. Vastag Ernő észrevette nagymama munkáját és nevetve rákiáltott. — Hagyja abba, öreganyám, ne rendezkedjen! Jönnek ám egymás után a traktorok, nem bírhat velük. Ne törje magát, anyóka, úgyis mindent összerombolnak, eltaposnak, a zsákolok amúgy is rendetlenek! — Nem ismerem az átkozottakat — nagymama felegyenesedett és abbahagyta a munkáját —, csupa fiatal suhanc. Hát miért gondolják, hogy otthon vannak? — Magában beszélt, gondolatait nem mondta ki hangosan. A harcot azonban feladta a traktorok ellen, de meggyűlölte a rettenetesen erős, könyörtelen gépeket. Fel kellett adnia a küzdelmet, mert más dolgok következtek, ezek ellen is harcolni kellett, nagyon nehezen viselte el folyamatos áramlásukat. Mózes kitartóan és bőven gondoskodott róla, hogy nagymama nyugalma és lelki békéje már soha vissza ne térhessen. Pedig nagymama nem igazán merész és veszélyes harcos! Nagyon is sebezhetőnek bizonyult, szinte védtelennek. Elkeseredett küzdelme mindössze annyiból állt, hogy egyre mélyebb hallgatásba és nagyobb némaságba burkolózva, szótlan járás-kelésbe süppedve és magában emésztődve elviselte Mózes szorgalmas, fensőbbsége- sen határozott támadásait. Az elnök, nagymama kikristályosodott véleménye szerint, széles körű és összehangolt támadásokat intézett Gál Istyán ellen, mert látnivalóan, rövid időn belül teljesen meg akarja semmisíteni. Néhány oldalvágással és váratlan csellel nagymamát személyesen is célba vette, időnként a nevére szóló végzés vagy határozat formájában orvul megtámadta. Bogyó Julis pedig — ringyókból lesznek a legálnokabb és legképmutatóbb nagyasszonyok! —, az energikus és tevékeny nőszövetségi titkár, az elvi elkötelezettség és állam iránti hűség erőt adó öntudatával, személyesen hozta el Gáléknak a vészhozó papírokat. Parancsoló hangvételüket pedig az özvegy a saját megjegyzéseivel nyomósította, mintegy kiemelve azonosulását és odaadását a tartalmuk iránt. Nagymamában
