Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben (tanulmány)
Stíluskereszteződés a barokk költészetben között különbséget kell tennünk, s az előbbi például akár pap vagy egyéb hivatású világi személy is lehetne, aki az általa választott lírai helyzetnek megfelelően stilizálódik. Végeredményben például laikus, de vallásossággal áthatott hívő alakjában is felléphetne, ami ez esetben szignifikáns (jelölt) helyzetnek minősülne. 5 Vö.: Tolnay, i. m. Úgy tűnik, a szlovák irodalomban a kérdést nem oldottuk meg következetesen. A barokkot a szlovák irodalomtörténetbe ugyanis vagy vallási indítékból „vették fel”, vagy pedig „kényszerből”, hogy egyáltalán legyen barokk irodalmunk is. 6 A barokk irodalomra vonatkozóan vélekedik így M. Kopecký, K české barokní homiletice. O barokní kultufe. Sborník statí, Brno, 1968, 61, főképpen 66. Amikor a vallásos stílusnak más kommunikációs területek stílusába történő átterjedését idézik, elsősorban a retorikus elérnek ily nemű érvényességére kell gondolnunk. E hatás a szlovák irodalomban a későbbi korokban is kimutatható, pl. még a Štúr-féle kodifikálás szakaszában is. Ezzel ellentétben a modern szlovák irodalomban vallásos-rituális eredetű elemek is érvényesülnek (Krasko, Figuli, Chrobák). A barokk retorika jegyeit találjuk pl. F. Hečko Červené virto című regényében. 7 Vö.: Hamada, M., Od baroku ku klasicizmu. SAV, Bratislava, 1967,15., 91. és másutt; a szerző a népi és a „hivatalos” barokk szembeállításából indul ki. 8 A vallásos operativitást nem azonosíthatjuk pusztán a vallásossággal mint témával. Az utóbbi nem tagadja az esztétikai funkciót. Viszont a vallásos operativitás a vallásos hatás nyílt és közvetlen érvényesítésére törekszik a kommunikációban, amit a műalkotás — akárcsak más közvetlen „szolgálatot” — nem tűr. Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy az esztétikai funkció „tisztasága” történeti kategória. 9 A mű stílusának vizsgálatában véleményünk szerint korhoz kötött értékéből kell kiindulnunk, miközben a korszakhoz kötött és a megfelelő történeti távlat között a viszony nem válhat ellentmondásossá. Ennek alakulásában ugyanis bizonyos folytonosságot feltételezünk, s a korszakhoz kötött mindenkor az időtlen és egyetemes érték képződésének alapját képezi (Vö.: Hrabák, J., Dnešní stav bádání o českém literárním baroku a jeho aktuálni úlohy. O barokní kultufe, 25). 10 Vö.: Válek, J., Problém baroka jako kulturnía historické epochy. O barokní kultufe, 11. 11 A stílust önmagában nem minősíthetjük a korszak jellemzéséhez elégségesnek, de e jellemzésnek mindenképpen lényeges összetevője (vö.: Válek, i.m. 14). Igaz ugyan, hogy vizsgálódásunk célja épp a stílus értelmezése a korszak felől, de mivel a stílus viszonylag közvetlenül megragadható, a vizsgálat fordított irányú is lehet, azaz a stílus alapján rekonstruálhatjuk a kor eszmevilágát, ami persze nem jelenti azt, mintha ezáltal mentesülhetnénk a megfelelő ideológia más elemi viszonyaitokból kiinduló elemzésének feladata alól. Az összefüggések tehát kétirányúak, s fejtegetésünkben a közvetlen célkitűzések szerint igazodunk, miközben
