Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben (tanulmány)

FRANTIŠEK MIKO

valamiféle „középutas” megoldás semmiképpen sem állandósulhat, hisz az a fejlődésnek, a megállíthatatlannak megállítását jelentené.

A barokk ilyformán az ember antropológiai alaphelyzetének a társadalomhoz és a világegyetemhez viszonyulásának egyik poláris szakaszát képviseli. Az, hogy a kérdést és megválaszolását, egyszóval a problémát az egyház és a vallásosság sajátosan és a korszakra jellemzően formálta (gondoljunk pl. a reneszánsz tudományosság olyan korai megnyilvánulásaira is, mint az alkímia és az asztrológia), s hogy az egyház hatalmi törekvései negatíve befolyásolták a helyzetet, nem csökkenti a barokk egyetemes, emberi és filozófiai értékét, általános perspektíváját. Csak e feltétel alapján magyarázhatjuk meg, miért fogadhatta el végül a protestáns szellem és világ

A barokk ember függőségét kinyilatkoztató vallásos forma nem véletlen- szerű. Amint a vallásos stílus jellemzésekor kimutattuk, a függőség elve a vallásossággal lényegileg rokon. S ezért eléggé naiv törekvésnek tűnik, amikor a barokkot a vallásos elemet mellőzve értelmezik azzal a szándékkal, hogy „megőrizzék” az általános érvényűt benne. Az efféle elgondolás azon a téves képzeten alapszik, hogy az általános elválasztható a sajátostól-különöstől. De ugyancsak meddő kísérlet tagadni az általánost a különösben, s előnyben részesíteni a barokkban sajátos megjelenési formáját szemben egyetemes és egységesítő értelmével/

A barokk filozófia problémája pedig még ennél is mélyebb bölcseleti értelmezést igényel. Az ember függetlenségének és függőségének legbensőségesebb érzetkörében felmerül az embernek a világegyetemmel szembeni „lojalitása”, viszonyának „törvényessége”, s a másik póluson az elidegenedés, antropomorfizmus, törvénytelenség és az emberre jellemző szemléletnek és perspektívának prométheuszi rávetítése a valóságra. A tétel boncolgatásához elégségesnek mondható fogalomtárral azonban nem rendelkezünk, s így azt a filozófia tárgykörébe utaljuk.

(A tanulmány folytatását lásd a következő számban!)

Jegyzetek

1 Vö.: Tolnay, G., Des problemes du baroqeu. Acta Litteraria ASH, 9 (1967), 84 (főképpen 99).

2 A Széchényi Könyvtárban megőrzött másolat. Szövegét közli A. Mišianik (Mišianik, A., Antológia staršej slovenskej litertúry. SAV, Bratislava, 1964, 429—442; bibliográfiai adatolás 463.1.).

3 A stilisztikában szokványosán megkülönböztetik a fogalmazásfajt és a fogalmazásmódot. E fogalmakat azonban a hazai használatban sem alkalmazzák egyértelműen, s például a fogalmazásfajtát egyszerűen stílusként értelmezik.

4 Mišianik szerint Štefan Korbei’ a dunántúli Csernye község rektora volt. A költemény értelmezése szempontjából e körülmény természetesen elhanyagolható, hisz a szerző és a szövegben érvényesülő auktoriális én