Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - JIŘÍ KOLÁŘ: Mindennapi komédia (versciklus)
JIŔÍ KOLÁR kompozícióiból első fokon mindig a feszültség marad meg bennünk. Elkapott beszédfoszlányok, „vendégszövegek” feszülnek egymásnak, kezdetben olyan „ez is, az is” alapon, véletlenszerűen, hogy a későbbi részekben (amelyek mindig az alapmotívumoknak valamiféle variációi vagy permutációi) az összefeszülés drámaisága szinte elviselhetetlenné fokozódjon. S ennek a drámaiságnak általában nincs konkrét tárgya, illetve számos mikrodráma a tárgya. A fő cselekménynek csak a szívó erejét érezzük: mintha valami légüres terű barlang bejáratában állnánk. S végül is nem egy sors, hanem a lét drámaisága marad meg bennünk. Dráma, amelynek hőse a titok, a világvégtelennel érintkező embervégtelen. Az alábbiakban a Mindennapi komédia című négyrészes kompozíció első s talán legjellemzőbb részét mutatjuk be magyar fordításban. Mindennapi komédia Versemnek a „Komédia” címet adtam, s azért ezt, mert valóban nem drámáról vagy tragédiáról vagy valami más önmagában is megnevezhe - tőről szól; az élet mindig több, mindig ez is, meg az is, s ennek az „ez is, az is” állapotnak a végzetességéről akarok itt szólni, arról a végzetes valamiről, ami a feszültség bensejében van, s amiről azt tartjuk, hogy a szerelem vagy a halál, az Isten vagy a tárgyak, a titkok vagy a születés, a változás vagy a tehetetlenség feszültsége, arról a végzetes feszültségről akarok szólni, amelyben az élet, az embertől függetlenül, azonos akar leni önmagával, s nem akar tengődni. A költészetről, felületesen 0) Te? Te nekem ne mondj semmit, te soha, de soha nem fogsz úgy szeretni engem, a nőt, érted?, mint én téged. Hidd el és értsd meg. Ha hangosan ki merném mondani, ami a szívemet nyomja, ki nevezhetné akkor, ki nevezhetné még szerelemnek a kettőnk dolgát? A holtak? Én most ők vagyok! Te se, és ők se! Ne kérdezd, hogy mit akarok megint tőled, azt akarom, hogy... vagy talán egyedül csak te! De mit érek vele, ha azt mondod: „Igen, ez szerelem, igazi szerelem!”, ha egyszer mindig én vagyok az a másik, akit aztán meg sem ismersz, JIŔI KOLÄŔ
