Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - TŐZSÉR ÁRPÁD: Mindennapi komédia

TŐZSÉR ÁRPÁD Mindennapi komédia (Jirí Kolár szövegmontázsa elé) Képtelen helyzet, de így igaz: míg a háború utáni cseh próza nagy kísérletezőinek az ismerete, sőt csodálata a magyar irodalmi körökben szinte kötelező, addig a nem kevésbé jelentős és fontos cseh kísérletező költők (talán az egy Vladimír Holan kivételével) még a benfentesek számára is ismeretlenek. Itt van például Jirí Kolár. Ki ismeri a műveit? Neve nem szerepel a magyar nyelvű világirodalmi lexikonokban és költészeti antológiákban, folyóiratainkban is csak néhány kevésbé jelentős szövegversének a közlésére emlékszem. Pedig sok jelentős művét le sem igen kellene fordítani: Kolár Közép-Európa tájain a vizuális költészetnek is egyik legjelentősebb (ha nem a legjelentősebb) művelője. Teljes ismeretlenségé­nél fogva bemutatását a lexikonok nyelvén, azaz Ádámnál és Évánál kell kezdenünk. Tehát: Jirí Kolár az ötvenes és hatvanas években induló cseh neoavantgárd költészeti iskola (s azon belül a konkrét költészet és a collage) képviselője, ennek az iskolának — Josef Hiršal, Bohumila Grögerová és Ladislav Novák mellett — a legmarkánsabb, legprovokatívabb tehetsége. A negyvenes évek végén és az ötvenes években írt kísérleti művei természetesen nem jelenhettek meg (1968 táján ebből a korábbi „szamizdat” anyagból négy kötetet állított össze, már valamennyi nyomás előtt állt, mikor a szovjet tankokon bedübörgött Csehszlovákiába a „konszolidáció”: 1970-ben mind a négy könyv szedését szétdobták), de a hatvanas évek közepén és hatvannyolcig megjelenő kötetei ismertté tették a nevét nemcsak Csehszlovákiában, hanem Nyugat-Németországban és Franciaor­szágban is. Az 1970-ben szétdobott négy könyv egyike a nemrég végre mégiscsak megjelent Prométheova jatra (Prométheusz mája 1990), s mi csak hüledezhetünk, hogy míg mások Sztálin-ódákat és élmunkásköszöntők'et írtak (s később az ún. történelmi szükségszerűségre hivatkozva próbálták „műveiket” megvédeni), addig Jirí Kolár fél évszázaddal később (azaz ma) is érvényes, emberileg megrázó és provokatívan modern verskompozíció­kat alkotott. Az 1950-ben született Mindennapi komédia című szövegmontázs bevezetőjében írja a szerző: „... az élet mindig több, mindig ez is, meg az is, s ennek az -ez is, az is- állapotnak a végzetességéről akarok itt szólni, arról a végzetes valamiről, ami a feszültség bensejében van”. Kolár

Next

/
Oldalképek
Tartalom