Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KÁLNÁSSY TIBOR: Posztmodernizmus és vizuális költészet (tanulmány)
KÁLNÁSSY TIBOR Nos, kezdjük a Portrék című ciklussal! A versek aktivitásra ösztönzik a befogadót, de nem okoznak rébuszt, megfejthetők. íme: Miki — A „sorok” hullámzása jellemzi a verset, ez képezi a szépen összeálló vizuális ritmust is. Ezzel áll kapcsolatban már az első sor értelme is: S hangulataim egymást váltják olyannyira hogy már szinte nem is tudom én mi... A verbális szövegben szerintünk kulcsfontosságú ez az információ: Félek és szégyenkezem és kicsi vagyok — alkalmasint ez az a mondat, amit a „lírai hős” mondhatott volna, mert jellemző rá. Valószínűleg ebből ered a hangulathullámzás: a sikerre vágyás kontra a siker hiánya, a kívül és belül kérdése, a jelen és a múlt emlegetése. Egyszóval: a kontrasztok ritmussá formálódnak, nyílt, de csapongó lelket tükröz a kép. Inkább széteső, mint bezártságra törekvő jellem. Vera — A mű kulcsfontosságú információja: Vera tizenhat éves — ebből eredően a sokszínűség, a bujaság, a tanulás és az alkotás vágya érződik ki a verbális szövegelemekből, s a tömérdek kontraszt: beszélgessünk — csókolózzunk, a lélek — test; én — te; nem szeretek lefeküdni, csak szeretkezni; a harmóniára való törekvés kontra a harmónia hiánya stb. Itt kap helyet a posztmodern művészetre jellemző hedonizmus, illetve a hedonizmus iránti vágy is. Erika — A szögletesség, a beskatulyázottság, a normák (konvenciók) szerint élő hölgy portréja ez a képvers. A keretet fontos információ veszi körül (zárja be); Én szeretem a férjemet, és a férjem szeret engemet; Jaj de sokat kell mérgelődni ezzel a gyerekkel. A rendezettség (harmónia) mögött azonban a kitörés vágya is felsejlik: Ó, ha én egyszer... (értsd: kirúgok a hámból, elvesztem a fejem stb.). Erzsi — A fókusz, a képvers megértéséhez vezető út a Hatvanhárom múltam kitétel. A kép befejezettséget, lezártságot sugall, de az információtöredékek az anyai gondoskodást, a megelégedést, a beletörődést is kifejezik. Ez az anyai gondoskodás teremti meg a világgal való kapcsolatot, a kifelé fordulást. Zoli — A pontosan, megrajzolt téglalapok a racionálisan élő és gondolkodó férfi jellemét fejezik ki, s ezzel áll összefüggésben a fent elhelyezett megcsináltam kifejezés. Idős házaspárról van szó: ez fejeződik ki az egymásról való gondoskodásban (Vegyél be két aszpirint, inhalálj, izzadj, reggelre, meglátod, kutya bajod), de a fiú tetteinek elítélésében is (Persze, ha egy csöpp eszük lenne, akkor ezt nem így csinálnák, hanem először megkérdeznének). Juci — Az ingadozó női jellem mesteri kifejezése, az akarás és a nem akarás, a kiegyensúlyozatlanság, az ide-oda lengő érzelmi vibrálás ábrája ez a képvers. A hölgy érzéki nő, erre tömérdek nyelvi elem utal: Mit hoztál nekem Párizsból?; És képzeld csak, az a rohadék, de főképpen a befejezés: Maradj csak eloltom a villanyt jó / te húzd le a bugyim / ah majd megőrülök nyomd. Mindez a posztmodernizmusra jellemző primitív hedonizmussal s antiracionalizmussal hozható összefüggésbe. S még valamit: a verbális szöveg idézetekből tevődik össze. Nem szó szerinti idézetek ezek,
