Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - ZEMÁN LÁSZLÓ: Könyvekről
ZEMÁN LÁSZLÓ mazását" (1. Horatius noster - Magyar Horatius, Officina, Budapest 21940; gondoljunk az Ódák szólamaira — „Dum loquimur, fugerit invida / Aetas carpe diem...” : „Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,” [Horác]; „Minden órádnak leszakaszd virágát:” [Barátomhoz], vagy még a „Vides ut alta stet nive candidum / Soracte...” : „Nézd a Ság tetejét hófuvatok fedik,” [Horác], illetve átvételekre). Végül ezért sem hanyagolhatjuk el a klasszikus anyagot az oktatásban. S nemcsak a magyar időmértéket igényeljük, Berzsenyi kiváltó hatásának s áthallásának tudatosítását, hanem az eredetit is, visszatérést a horatiusihoz, amiben Koncsol László kötete útjelző lehet. Okál professzor könyvét pedig akár általánosságban is az összevető verstani „figyelmezés” szempontjából, az oktatásban pedig a tantárgyak közti kapcsolatok, „tantárgykoncentráció” elvének értelmében kell hasznosnak mondanunk.
