Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KEREKASZTAL - Folyóirat a lőporos hordón
KEREKASZTAL Grendel L.\ — A hídszereppel mint ideológiával mi nem nagyon törődünk, az viszont igaz, hogy az Irodalmi Szemlében rendszeresen közlünk szlovák és cseh prózákat, olykor verseket, esszéket is. Én azt hiszem, hogy ennél többet nem is igen lehet tenni egy másik nemzet irodalma, kultúrája megismertetéséért. Ennek az egész szerencsétlen hídszerepnek, amit a kisebbségi irodalmakra akartak rátukmálni az elmúlt évtizedekben a szocialista internacionalizmus és az ilyen, ehhez hasonló egyéb badarságok nevében, azt hiszem az égvilágon semmi köze nincs az irodalomhoz. Úgy látom, hogy az én nemzedékem, de főleg a fiatalabb nemzedék semmilyen ilyen úgynevezett hídszerepet nem is igényel, azon túl, hogy esetleg fölfedez egy jó szlovák prózaírót, egy jó szlovák költőt, és lefordítja az illető prózaíró novelláját vagy a költőnek néhány versét. Azt hiszem, hogy ezzel a legtöbbet tette, amit mint író tehet. Duba Gy.: — Én az új Szemlétől várom már azt a művet és azt az írói alkatot és azt az írói egyéniséget, amelyik e helyett a kiöregedett modell helyett egy új modell lehetne, várom azt a tehetséget, aki nem azáltal érdekes számomra, hogy ezeket a fiatalokat segíti, hanem azáltal, hogy egyszerűen rámkényszeríti magát, és nem tudok neki ellenállni. Most elnézést, de én ilyen egyéniségekkel az új Szemlében ez ideig nem nagyon találkoztam, tehát fogalmazza nekem meg valaki, hogy hol rajzolódik ki ez az új írói -— mondjam azt, hogy: géniusz? Grendel L.\ — Természetesen az Irodalmi Szemlében rajzolódik ki. Ha nem is egy géniusz, de legalábbis néhány igen tehetséges fiatal költő és író, főleg prózaíró. De hadd térjek vissza ahhoz a mondatodhoz, Gyula, hogy te várod az új modellt, vagy valami ilyesmit. Mi semmilyen modellt nem akarunk követni és semmilyen kánont senkire nem akarunk ráerőszakolni, senkit nem akarunk az Irodalmi Szeml&>ő\ kiutasítani, kisöprűzni, semmilyen brutális tisztogatásra nem vagyunk hajlandók. Az Irodalmi Szemláxn minden irodalmi értéknek helye van és lesz a jövőben is. Azt nem hiszem, hogy létezik a csehszlovákiai magyar írásbeliségnek, vagy a csehszlovákiai magyar irodalomnak egy mindent megváltó egyetemes modellje. Ilyen nem lesz. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy az olyan tehetséges fiatal írók, amilyen pl. Farnbauer Gábor a Fantazmák c. szövegével (ez, azt hiszem, a mai magyar irodalomnak az egyik legnagyobb és legprovokatívabb műve), vagy Talamon Alfonznak a most elkészült regénye, vagy a szintén a kortárs magyar prózában meglehetősen társtalanul álló Győry Attila a maga punk tenyészetével, vagy említhetném még a Mórocz Mária-féle intellektuális prózát is, mindez kirajzol egy képet arról, hogy a csehszlovákiai magyar írók új hulláma milyen irányba tájékozódik. És ezeket a szerzőket bizony mi az Irodalmi Szemlében preferálni akarjuk. Már csak azért is, mert mi fedeztük fel őket, már csak azért is, mert Magyarországon a kutya sem ismeri őket, már csak azért is, mert Magyarországon mint abszolút ismeretlen emberek vihetik a kézirataikat egyik folyóiratból a másikba vagy a harmadikba, akkor se fogják közölni
