Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KEREKASZTAL - Folyóirat a lőporos hordón
KEREK ÁSZT AL Folyóirat a lőporos hordón (Az Irodalmi Szemle kerekasztala. Duba Gyulával, Grendel Lajossal, Hizsnyai Zoltánnal, Tóth Lászlóval és Tőzsér Árpáddal beszélget Domokos Mátyás) * Domokos M.: — A magyar író Kazinczy óta rendszerint egy-egy folyóiratban talált és talál mind a mai napig otthonára. A nemzetiségi sorsban élő magyarság szellemi életének kiváltképpen nélkülözhetetlen műhelye az irodalmi folyóirat, ezért helyzetük és fennmaradásuk lehetősége, jó működésük feltételeinek a biztosítása egyetemes szempontból is közügy, amelynek a gondja nem ismer határokat. Ez a gond ültetett most bennünket a harmincnegyedik évfolyamába lépett pozsonyi Irodalmi Szemle képzeletbeli kerekasztala mellé, ahol többen is jelen vannak a nagy múltú és — hadd tegyem hozzá — történelmi és esztétikai szempontból egyaránt változatos arculatú Irodalmi Szemle alakító, formáló írói és tevékeny munkatársai közül. Itt van Duba Gyula, aki a leghosszabb ideig, 1968-tól 1983-ig vezette a szerkesztőséget az első főszerkesztő, Dobos László után, és itt van az 1989-es csehszlovákiai rendszerváltozással párhuzamosan megújuló folyóirat jelenlegi főszerkesztője, Grendel Lajos. Két prózaíró. Velünk van azonban egy költő is, Tőzsér Árpád, aki 1965 és 1971 között volt a lapnak belső munkatársa. A megújuló folyóirat mostani, fiatal író munkatársi gárdájából pedig Hizsnyai Zoltán költő és kritikus, valamint Tóth László, aki hosszú évekig szintén munl nársa volt az Irodalmi Szemlének, hogy is ne lett volna az, hiszen ő is ott indult el, oda tartozik, &ki a nyolcvanas évek legelején áttelepült Magyarországra, tehát életsorsában is sok mindent hordoz azokból a determinációkból, amiket a nemzetiségi író megoldani kénytelen. A szlovákiai magyar irodalmat és az ottani irodalmi életet figyelemmel kísérő írók és olvasók előtt nem titok persze, hogy az Irodalmi Szemle körül nagy viharok és csatározások zajlanak mostanában. De nagyon jó lenne épp ezért, ha okaival együtt közelebbről is megtudhatnánk éppen a legilletékesebbektől, hogy egy irodalmi folyóirat hogyan és miért kerül ilyen robbanásveszélyes viták lőporos hordójára. Milyen indulatok kanóca ég, füstölög a pozsonyi Irodalmi Szemle körül. És hát hogyan motiválja ezeket az összecsapásokat a radikálisan változó történelmi helyzetben a sok tekintetben változatlan determinációjú nemzetiségi lét ma. Elhangzott a Kossuth rádióban 1992, február 20-án
