Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - TÓTH LÁSZLÓ: Szembenézés, avagy még egyszer a nyolcvanas évekről (esszé)
TÓTH LÁSZLÓ Nem tudom, de úgy érzem, jó okom van rá, hogy ez esetben sem Rácz Olivérnek — és a ráczolivéreknek —, hanem Szigeti Lászlónak és a szigetilászlóknak, azaz a tényeknek higgyek. Az osztozkodásról Naplómban — „akkoriban” — ezt írtam: „Most olvasom, hogy Rácz A Rogozsán kocsma című regényéért megkapta a Szlovák írószövetség díját. Emlékszem még, szekció vezetőségi tag koromban (...) Rácz azt tekintette legfőbb feladatának, hogy elérje: a nemzetiségi író is kaphasson szlovák irodalmi díjat és Érdemes művész címet. Nos, állhatatos munkája most gyümölcsözni látszik: az idén (1983-ban — T. L. megj.) már meg is osztozhatott Dubával a díjon-címen.” Vitairatában Rácz elmondja, hogy a szóban forgó díjra-címre kié volt az előterjesztés joga, ki kivel konzultált, illetve nem konzultált, s azt is, hogy már korábban is felterjesztették őt a címre stb., s ezeket is készséggel elhiszem neki (sőt, ezúttal valóban). Mégsem gondolom, hogy naplóíró énem nagyot tévedett, amikor az idézett (kesernyés) sorokat papírra vetette. Mert nézzük csak meg közelebbről a tényeket. „Akkoriban” — tehát 1980 és 1985 között — valóban hosszú idő után kap(hat)ott először csehszlovákiai magyar író szlovák (állami) kitüntetést, irodalmi díjat, ami elsődlegesen talán valóban a szekció vezetőinek, azaz Rácz Olivérnek és Duba Gyulának az érdeme. Csak az a bibi az egészben, hogy 1980 és 1985 között ezeket a kitüntetéseket, díjakat rendszerint Rácz Olivér és Duba Gyula kapta meg. De nézzük csak, hogy is festett ez a valóságban: 1980 — Érdemes művész cím: Rácz Olivér; 1982 — a Szlovák írók Szövetségének díja: Rácz Olivér; Madách díj (műfordítás kategória): Rácz Olivér; Madách-díj (eredeti művek kategória): Duba Gyula; 1983 — Érdemes művész cím: Duba Gyula. Az összehasonlítás kedvéért nem érdektelen itt utalni arra, hogy kettőjükön kívül, a csehszlovákiai magyar írók közül „akkoriban”, ám egy lényegesen hosszabb, hat éves időszakaszban egyedül csak Tőzsér Árpád kapott „akkoriban” egynél többször — és sietek hozzátenni: megérdemelten — irodalmi díjat (1980-ban fordítói, 1985-ben pedig „eredeti” Madách-díjat). Mindehhez még azt is hozzátenném, hogy 1977-től — így a díjakkal kapcsolatban emlegetett időszakban is — Rácz és Duba ketten képviselték a csehszlovákiai magyar írótársadalmat a Szlovák írók Szövetségének vezetőségében (Rácz a választmány, Duba az ellenőrző bizottság tagjaként), Csanda Sándor háttérbe szorulása után pedig a magyar szekció elnöki és titkári tisztségén is ők ketten osztoztak. (L.: Tájékoztató 1990, 27-37.1.) Csoda-e, illetve teljesen megalapozatlan-e, ha ezek után valaki olyan „képzettársításra” vetemedik, mint amilyenre a naplómban én ragadtattam magam, sőt ha valaki úgy véli — ami ugyancsak
